sírsz, a fájdalom
nyelvét gyakorlod,
csontjaidban halkulnak
lázas zenék,
elfelejted
Isten kezében
hangszer voltod
megbocsátanak-e majd
a halottak, kiknek
bőrében annyiszor
feszengtél reménnyel,
és azok az élők,
akiket kioltottál
örökre magadból
az egyetlenért, ki
sohasem létezett?
Hozzászólások