Mindig mondtam neki, hogy ügyeljen a gombjaira.
Miközben a rokonok és a barátok sorra elköszönnek tőle, lopva nézem az öltönykabátját. A második gombja csak két cérnaszálon lóg. Elég egy óvatlan mozdulat, hogy leszakadjon.
A fiam leszakadt gombbal mégsem indulhat neki ennek a fontos útnak!
Kitörlöm a szememből a szomorú könnyeket, majd a táskámban kezdek kotorászni. Úgy teszek, mint aki zsebkendőt keres, de közben kézbe veszem az aprócska neszesszeremet, amiben mindig van tű és cérna.
Megvárom, amíg kettesben maradunk, lassan mellé sétálok. Tudom, mennyire tiltakozna, de most békésen, némán fordul felém, mosolya épphogy látszik. Óvatos mozdulatokkal visszavarrom a rakoncátlan gombot.
Most már elindulhatsz, fiam, gondolom sajgó szívvel.
Elszakítom a cérnát, aztán halkan lecsukom a koporsó fedelét.
Hozzászólások