Hetedhéthatár | Staccato

Szépirodalom - vers

Staccato

 

Vágyam ma egyedül búvik ágyba,
ábrándos éj kushad szobámban,
zárt szempilláimat hiába feszegeti,
nem fér alá az andalgó holdsugár,
így unatkozva barantál szobám falán.

 

Portrédon elidőz – tudom, ő is csodálja,
majd farkasszemet néz a harcias pókkal,
ki szerencsét eddig ugyan nem hozott,
így ha koszt nem is, kvártély kijár neki.

 

Várom mikor tűz be lelkem templomába
a táncosléptű hajnal, mézízű hangulataival
sántikáló színkantátákat improvizálva.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Staccato”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com