„Itt az idő”
hogy valamiért lelkesedj végre,
ha már a tavasz fénye sem lázít,
s fanyalogva nézel a kék égre,
csak azt látva, hogy mennyi a máz itt.
„Itt az idő”
hogy ha már megszülettél magyarnak,
ne várd, hogy más állítson majd talpra,
bár sokan és sokfélét szavalnak,
szabadságra úgy nézz, mint a Napra!
„Itt az idő”
hogy használja is, amit megtanult
a saját sorsát tékozló ember.
Sírva fakad a jelenén a múlt,
ha a Csönd újra pisszenni sem mer!
„Itt az idő”
hogy ne jussunk újra Sehonnába,
hol markába nevet sok volt bitang,
kik sokszor ígérték: – Nemsokára,
de elnémult a torok, semmi hang!
„Itt az idő”
hogy ne haljon éhen ember, költő,
s ne fényesedjen se lánc, se a kard,
legyen boldog hosszú emberöltő,
s hazád maradjon, hol hant eltakart.
„Itt az idő”
hogy még időben te is észrevedd,
nem hamuban pogácsád sütheted,
a haza itthon békén élve szebb,
el ne játsszák mások becsületed!
„Itt az idő”
hogy tegyél és ne hidd: most a soha.
Színlelni hőst, élve rongy életet,
fanyalogva, hogy a sors mostoha,
kimentve magad, ne mondj érveket!
„Itt az idő”
mert volt is, van is és lesz is mindig,
ki hinni bátor, nem csupán dőre
bár tapasztalatok óvva intik,
de előbb-utóbb indul előre.
„Itt az idő”
hogy elhiggyük, talpra állni szabad.
Lassan nyílnak a kerti virágok,
jöjj Petőfi, hiányzik a szavad,
mutasd, merre lángszíved s irányod!
Hozzászólások