csak ne lenne bennem annyi ellenérzés
a nagynemzeti érzésekkel szemben
ne sírna fel mindig az a régi
nagyromán, másokat kisemmiző szellet
boldogan lennék büszke én is
de emlékezem
mekkora kérdés volt ez nemrég
ki lehet magyar, vagy mitől az, aki?
és mitől vagyunk mi éppen azok
elég lenne egy szent korona,
dicsőségesnek kiáltott királyok,
s a mindig elbukott forradalmak
az azonossághoz?

elgondolkodtam
magyar – s vajon ettől ember?
vagy csak egyszerűen kitalál valamit
és odaadja azt nemzettelenül
a világnak – tessék, itt a C-vitamin
múljanak bajaid, emelkedj fel
nevess velem, derülj fonákságán
az életnek, mely másfelé sem más
lényegtelen, nem a nevem fontos
hogy zsidós, németes, vagy horváth
mit világnak adok, az neked hoz hasznot
kis országom, de nekem nagy ország,
ez a föld, ez az ég, maga a Jó Isten
ide rendelt
bár a határokat mindig tologatják
s kerítéssel védenek, ha kell
szívedben a lécek ne álljanak közénk
éknek elég a mennyország

2018. 03. 15.

Megosztás

Tweet