Az ifjú Villon
Számomra nincsen Más-világ,
Itt e földön élem életem.
Rongyosan, mocskosan, bolhásan,
Kitárva két kezem
Bűneimért esedezve
Édes Istenem!
Emeld fel fejem a sárból
Ha hóhér csapta le.
Mutasd fel szívemet a népnek
Miért is dobogott.
De ha élni hagysz,
Adj kezembe vándorbotot,
Menjek szabadon arra
Hol a Hold elfogyott.
Az öreg Villon
Én már túléltem a halált,
Nekem más nem maradt.
Akasztófák árnyékában
Játszadoztam a Nap alatt.
Izzott keblemben a harag,
A jó odú iránti szomjúság,
Irigyeltem a vánkost
A dolgozó fejek alatt.
S mégis, nem cserélném
Másra vándor életem.
Szél fútta rongyos kabátom,
Mely sokat látott darab.
Elvihet engem az ördög,
Csúnya cimborám.
Én mégis az Istent kérem
Födje le szemem
Megbocsátás gyanánt!
Hozzászólások