Az, hogy megfigyelőként részt vegyek azon a megbeszélésen, amin eldől, ki kapja a Jó Ember Díjat, hirtelen ötlet volt. Majdnem olyan spontán, mint a Gebauer-emléktábla idei megkoszorúzása, melyre hiába vártuk a felkért szónokot, ő valahogy nem érkezett meg, a helyzetet feloldván, kicsit több tárogatószót hallgattunk Borsós Istvántól, mint szokás (nagy örömünkre), továbbá Nagy Imre tanár úr és Kozári Piroska néni rögtönzött egy-egy kerek, koherens, majdhogynem nyomdakész beszédet a pécsi festőről.
Kati a koszorúzás utáni pogácsázás, borozgatás közben vetette fel, hogy ha ráérek este, engem is szívesen látnak ezen a bizonyos kozármislenyi megbeszélésen. Volt időm, hát mentem. Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy dől el, ki kapja a Jó Ember Díjat. Mindig azt képzeltem, hogy vérre menő, éjfélig tartó gyűlések ezek, ahol pro és kontra érvelnek a tizenegy fős döntéshozó testület tagjai, ahol lázas, szent viták folynak a jelöltekről.
Azonban nagyon hamar kiderült, hogy kissé prózaibb a helyzet, mert mire kihozták a húslevesem, némi kis túlzással már meg is volt a győztes. A döntés technikájáról csak annyit, hogy a kuratóriumi tagok már eleve otthon döntöttek a maguk első három helyezettjéről. Az este folyamán ezeket az adatokat összesítették: rutinos statisztikai művelet, hivatalos strigulázás volt az egész, néha egy-egy közbevetett megjegyzés, poén oldotta a hangulatot. Hát ez volt a nagy titok! Mire a magyarok megkapták a második gólt, megszületett a győztes, méghozzá – mint minden évben – toronymagasan. Ezután más dolgunk nem is volt, mint, hogy megvacsorázzunk, és egy jót beszélgessünk.
Ahogy a díjátadókon hallgatom a jelöléseket, mindig elámulok azon, mennyi-mennyi ember van, aki másokon, a szűkebb-tágabb környezetükön, segít valamiképpen. Ahogy ezen az estén belenéztem a jelölésekbe (nem bírtam megállni), újra ez a jóleső érzés lett úrrá rajtam. Amikor elérkeztem a győztes anyagához, tudtam már, hogy ismét jó helyre került a díj, mert egyrészt a Jó Ember Díjas mindig toronymagasan győz, mintha valahogy a kuratóriumi tagok egymástól függetlenül ráéreznének arra, kinek kell adni a díjat: annak, aki nem a díj miatt csinálja, amit csinál. És ez a második tanulsága az estének: A Jó Ember Díjasnak eszébe se jut, hogy Jó Ember Díjat is kaphatna akár.
Szerintem idén is így lesz. Találkozunk Pécsváradon!
——
Április 22-én, vasárnap 11 órától a Pécsváradi Várban lesz a díjátadó ünnepség – immáron tizenharmadszor! Az ünnepséget követően a 2018-as Jó Ember Díj tulajdonosát a Zengőn, a bánáti bazsarózsák társaságában köszöntik a résztvevők, egyben emlékezve a névadóra, Káplár Lászlóra. A Káplár László Emlékére Kulturális Alapítvány rendezvénye nyitott, szeretettel várnak minden érdeklődőt!
Hozzászólások