Messze-messze a nagyerdőn is túl, egy távoli kis falucskában, ahol így tavasz közepén a gyümölcsfák virágba borulnak a méhecskék kegyeit keresve, ahol az orgonaillat belopódzik mindenhová, új erőt és örömöt adva az embereknek, nos itt, a falu talán legszebb házának udvarán él Kócos, a „mindig vidám” ugrabugra kiskutya a baromfiudvar többi lakójával egyetemben.
Kócos kalandjai
Történt pedig egy reggelen, hogy vidám madárcsicsergésre ébredt fel Kócos, ahogy a mindig korán kelő nap simogatva ébresztette házikója melegében.
Szemeit csukva tartotta, nehogy elijessze a vizestáljában fürdő madarakat, és érdeklődve hallgatta vidám csiripelésüket.
– Milyen jó lehet a madaraknak – gondolta közben –, ha kedvük tartja, felszállnak a felhők közé, ha úgy gondolják, sétálnak a földön vagy megpihennek a fák ágain. Építhetnek fészket az erdő lombjai között, fürödhetnek a folyóban, vagy ha éppen megéheznek, hát beröppennek ide a baromfiudvarba, és jól teletömik a hasukat.
Eddig jutott gondolataiban, amikor a madarak villámgyorsan felröppentek a kerítésre, majd onnan is felszálltak, és lassan eltűntek a távoli erdő lombjaiba olvadva.
– Ha repülni nem is tudok – gondolta a távolodó madarakat nézve a kutyus –, én futok a leggyorsabban az egész baromfiudvarban. Azzal hajrá! Nekiiramodott szokásos reggeli vidám rohangálásának az udvaron. Kicsivel később, jól kifáradva visszatért vizestáljához, hogy igyon egy jóízűt, amikor Csáp-háp, az öreg matróz-járású gácsér, a mindig gondoskodó Tyúkanyó, és Kakas Vitéz, a baromfiudvar hős védelmezője toppant elébe roppant ünnepélyesen.
– Jó reggelt Kócos! – köszöntötték.
– Sok ilyen gyönyörű reggelt nektek is! –Válaszolt a kutyus, és érdeklődve tekintett a barátaira.
– Úgy gondoljuk, hogy tanácskoznunk kellene – mondta Kakas Vitéz.
– Helyes – mondta Kócos. – Tanácskozzunk. Közben lopva körültekintett az udvaron, hogy milyen munkáról lehet szó, mert a tanácskozás mindig jó sok munkát jelentett. Örömmel látta, hogy gyönyörű rend és tisztaság van, a kiscsibék és a kiskacsák önfeledten reggeliznek, egyszóval minden a lehető legnagyobb rendben van.
– Nem munkáról van szó – mondta Csáp-háp, a kutyus gondolataiban olvasva. – Sokkal fontosabb dolog miatt jöttünk! Te is tudod, hogy a kiscsibék és a kiskacsák neveltetése mindannyiunk számára nagyon fontos dolog.
– De most úgy gondoljuk, hogy nem tudunk mindent megtanítani nekik, mert nagyon sok dolgot mi sem tudunk – mondta Kakas Vitéz. – Nem tudjuk például, hogy mekkora az erdő, élnek-e ott rokonaink, vagy hogy milyen sebes a folyó vize?
– Tudni szeretnénk azt is – kapcsolódott a beszélgetésbe Tyúkanyó is -, hogy létezik-e az Aranysárkány és az Ezüstsárkány az erdő mélyén?
– Azt is szeretnénk tudni, hogy a nap, máshol is ilyen korán kel-e fel, hogy máshol is ilyen szép kék-e az ég? – szólt újra Kakas Vitéz.
– Egyszóval azt szeretnénk kérni tőled – vette vissza a szót Csáp-háp –, hogy menj, és nézz körül a világban, hogy ezáltal mindannyian okosabbak legyünk.
– De lehetőleg gyorsan, mert itt is szükség van ám rád! – szólt újra Tyúkanyó.
– Azt hiszem, semmit sem szeretnék jobban a világon, mint amit éppen kértek tőlem! – válaszolt örvendezve Kócos. – Bejárni erdőket, hegyeket, völgyeket, mezőkön futkározni, úszni a folyóban, megismerni távoli tájak lakóit, és ahogy mondtad is Kakas Vitéz: megnézni, hogy máshol is ilyen korán kel-e fel a nap, hogy máshol is ilyen szép kék-e az ég! Készülődöm is, hiszen az erdő messze van, és világjáró utam első állomása a Nagyerdő lesz, ha ti is egyetértetek vele.
– Persze, hogy egyetértünk, de mi már sok mindent előkészítettünk az útra – mondta Csáp-háp, és a nagy árnyat adó fűzfa tövénél heverő, degeszre tömött hátizsákra mutatott.
________________________
Feketű Csaba, 40 éves, Pécsett él. Hét-nyolc éve foglalkozik írással, amit magyarországi kiadók antológiáiban megjelent novellái, illetve versei jeleznek. A sikert azonban egy mesekönyv hozta meg számára, melynek részletei a Hetedhéthatárban is megjelentek 2000-ben, később Kócos kalandjai címen a pécsi székhelyű Alexandra adta ki. A mesekönyv egy kölyökkutya szemszögéből mutatja be egy baromfiudvar lakóinak mindennapi „kalandos” életét, az év mind a négy évszakát átfogóan. Ez a könyv nemcsak Magyarországon aratott sikert, megjelent már több országban is: Csehországban „Rozcuchany Pejsek” címen a Svojtka & Co. kiadó által, Szlovákiában „Strapaty psík” címen a Mladé letá kiadónál, Litvániában „Suniukas Pukis” címen a Müsy knyga kiadó gondozásában, és Romániában „Aventurile lui Azorică” címen a Flamingo GD kiadó jóvoltából. A fenti mese a kiadás előtt álló 2. kötetből való.
Hozzászólások