Hetedhéthatár | Sínek mellett, varjakkal

Szépirodalom - vers

Sínek mellett, varjakkal

Tegnap óta azon töröm a fejemet,
hogy a varjak, én kedves madaraim
vajon mohók, vagy süketek? Egészen
emberi tulajdonságokkal ruháztam fel
őket, amikor a sínek mentén hatalmas
varjakat láttam, amint a fűben kutattak
valami után,  a sínpár között, a talpfákon
tipegve buzgón szemezgettek. Talán csak
nem régi vonatfüttyök emlékeit?
A régimódi, csattogva, zörögve
közeledő vonatra fel sem neszeltek,
rá se hederítettek. Tenyeremet összecsapva,
kiáltozva én hessegettem el őket.
Ott álltam a sínek mellett, köröttem
fekete felhőként kavarogtak a varjak.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Sínek mellett, varjakkal”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com