Hetedhéthatár | Költészet napján

Szépirodalom - vers

Költészet napján

Egy verssel majd elmondhatod,
milyen rút vagy szép a világ,
ha szelet is szemből kapod,
s reményed gödréből kilát.
Tavaszt ígér minden virág,
kék eget, édes illatot.
Ne a fecskére fogd hibád,
ha már a rím is itt hagyott!

Egy verssel majd elmondhatod,
hol ringatott egykor anyád.
Álmodhattál, s hitted nagyon,
vár az élet, boldog a nyár.
Érzelmekben sem volt határ,
tudtad, hogy minden ideköt.
Már rímeket fonogattál,
bár el sem múltál tizenöt.

Egy verssel majd elmondhatod,
milyen az igaz szerelem.
Nem kell magadba fojtanod,
szárnyal az, mint egy kerecsen:
hol az égben, hol kezeden.
Ám hiába is röpteted,
ha színleled a szereped,
s máz csupán édes önteted.

Egy verssel majd elmondhatod,
mit jelent neked a család.
Gyermeked kezét foghatod,
sors, az élet bármily galád,
csüngj minden édes kis szaván!
Tudd, ha útjára engeded,
mi voltál: otthon vagy karám,
egy tekintetben megleled.

Egy verssel majd elmondhatod,
szívedben hol is a haza.
Fontolj meg minden mondatot,
ne gyávák hamis vigasza
legyen, keresve gyönge rést.
Lelked formálja a ragod,
mert itt a végső ölelést
már az anyaföldtől kapod!

 

Vasszécseny, 2018. április 8.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Költészet napján”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés