Hetedhéthatár | A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 40. rész

Szépirodalom - próza

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 40. rész

 

Ebben sem kételkedtem, és, illa berek, nádak, erek, még aznap éjjel eltűntem a környékről. Sajnos a következő városban sem szónokolhattam sokáig, mert itt a változatosság kedvéért a Városi Tanács kezdett zaklatni. Nesze neked liberté, égalité, fraternité (szabadság, egyenlőség, testvériség), hogy csak a hajdani francia forradalom mottóját idézzem. Ha nem lenne ez a feltámadás, el sem hinném, hol vagyok, bár ha jobban belegondolok, elérhette ezt klónozással is a tudomány. És ha ehhez hozzáveszem a Föld mesterséges világítását, fűtését, ismételten nem tudom, miben higgyek, miben nem. Márpedig ha én nem hiszek, hogyan győzzek meg másokat? – találgattam magamban, miért idegenkednek tőlem az emberek. Egy alkalommal, kerek perec, meg is kérdeztem, árulják már el nekem, én nem tetszem vagy a Szabad Gondolkozók Párt programja.

– Hagyd, majd én beszélek a nyelvükön – húzott félre ekkor egy nálam magasabb, az átlagosnál azonban kisebb termetű édeni.

– Hitler testvér! – ismertem fel benne a tarzániai exnácit. – Hát téged mi szél fújt mifelénk?

– Pszt, halkabban! Semmi különös. Csak meg akartam nézni magamnak azt a flúgos űrmigránst, akiről mostanság minden madár csicsereg.

– No nézd, ilyen híres lettem egyszerre!

– Én inkább hírhedtet mondanék. De ne izgulj, nekem éppen ez imponál, ezért egyet mondok, kettő lesz belőle: szövetkezzünk, kedves… Krisztián!

Ez aztán a memória! Még a nevemre is emlékszik.

– Megtisztelsz.

Hitlerrel egy pártban dolgozni, nem akármilyen for, bár lehet éppenséggel hátrány is, ha rájönnek, ki szónokol nekik ilyen tüzesen. Hiszen ő sokak szemében még mindig ugyanaz a tömeggyilkos, aki 1939-ben lángba borította a világot.

– A tagság létszáma?

– Egy. Veled kettő, amint kitöltöd a beiratkozási kérelmet, megváltoztatod a neved, leborotválod a bajuszod és beszerzel egy csinos parókát – kötöttem ki határozottan.

Hogy miért, nem kérdezte, nyilván maga is sejtette, mindössze a programot és statútumot kérte el tőlem.

– Egyetértek. Nagyon jó, nagyon jó! – mormogta olvasás közben, majd aláírta a kérelmet.

– Köszönöm. Isten hozott a pártomba! – öleltem volna át, ha engedi.

– Csak semmi intimitás! Egyelőre csak tagtársak vagyunk, nem barátok.

– Bocsánat. Ezennel kinevezlek az SZGP alelnökének.

De kineveztem volna akár elnöknek is, csak belépjen, mert aki így tud szónokolni, mint az egykori diktátor, azzal biztosan minden kampányt megnyerek.

– Mi… mi volt ez? – kapta fel a fejét, amint felmordult Panthera valahol a közelben.

– Rá se ránts, csak egy párduc volt.

– Donnerwetter[1]! Róluk teljesen megfeledkeztem! Én, bocsásd meg a nyíltságom, gyűlölöm a vadakat.

– Pedig neked is van kettő: Blondie és Éva, ugye, ez a nevük, Heil Hitler?

– Az más, azok kutyák, nem vadak, s miután én sem hoztam senkit magammal…

– Küldjem el őket?

– Magától értetődik. Nem szólva arról, milyen nehéz ennyi bestiát szállítani, etetni, és persze az sem igen fér a fejembe, miért ragaszkodsz annyira hozzájuk.

– Mert a barátaim, azonkívül őrzőim – számoltam be neki a körülöttem ólálkodó papokról, továbbá miként támadtak rám egy éjjel a betörők.

– Kimérák, papok, betörők – csóválgatta fejét a bajszos kis ember. – Ezekről nem volt szó, elnök úr. Ilyenformán ne vedd sértésnek, ha semmisnek tekintem a tagságom.

– Nem veszem, belátom, hogy ilyen munkához nem akármilyen kurázsira van szükség – lélegeztem fel, mert már megbántam, hogy ilyen veszélyes taggal társultam.

– Valóban? Akkor én ezek szerint gyáva vagyok? – nézett rám vasvilla szemekkel.

– Isten ments, én ilyesmit nem mondtam. Óvatosnak lenni pedig, ugye, nem szégyen. Köszönöm az érdeklődést. További kellemes utazást!

– Maradok – jelentette be rövid vívódás után az exkancellár. – Jogom volna ugyan visszalépni, de nem lépek, ha már egyszer elvállaltam. Csak nem fogok begazolni néhány éhenkórász csuhástól. Azt viszont neked is meg kell értened, hogy egy vezér a Pokolban, akarom mondani, Paradicsomban is vezér, egyszóval én mint Németország egykori Führere nem vállalhatom a másodhegedűs szerepét.

– Megértem. Minden jót, és még egyszer köszönöm, hogy figyelemre méltattál – nyújtottam a kezem megértőn.

– A prímhegedűs szerepét azonban szívesen, más szóval én leszek az elnök, te meg az alelnök – jelentette ki pimaszul.

– És a bajuszodat is levágod? – villant eszembe ismét, milyen előnyt jelent nekem egy ilyen zseniális orátor, még akkor is, ha emiatt helyet kell cserélnünk a ranglétrán.

– Azt már nem – hökkent meg; utóbb hozzám hasonlóan engedett, és, nyisz-nyesz, lenyírta, utána felmászott egy hordóra, és elkezdett beszélni.

A tömeg mély csendben hallgatta, s még akkor is hallgatott, miután Hitler befejezte a beszédét. Aztán kitört a tapsvihar.

– Szeretet, igazság, racionalitás! – skandálták az SZGP mottóját.

Ekkor döbbentem rá először, mi hiányzott eddig belőlem.

(Következő rész: jövő vasárnap)

[1] A mennykőbe! (ném.)

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 40. rész”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com