Amióta kisétált az életemből, nem
volt lelkierőm a tőle kapott kék
üvegtányért elővenni. Megpróbáltam
elajándékozni, de mintha átok ülne
rajta, senkinek sem kellett. Ma
erőt vettem magamon, egy sóhajtás
kíséretében felnyúltam a polcra,
leemeltem a gyönyörű kék üvegtányért,
nem hullajtottam már bele könnyeket
sem, hanem kimertem a frissen főzött
tejfölös zöldbablevest. Most ott illatozik,
csalogat engem. Kék üvegtányérban
bableves, az ebédem. Csak egy tányér.
Hozzászólások