Az idő fala
nap mint nap véresebb.
benne a jövő téglái
alattomban morzsolódnak
mintha az enyém lenne mind
fájnak a mélyülő sebek.
Ide majd ki költözik,
ki tömi be helyünk helyén az űrt,
ha végleg el kell húzódnunk innen?
Szépirodalom - vers
Valóság
Partnereink
Hozzászólások