Hegedüs András | Betelgeuse

Szépirodalom - próza

Betelgeuse

 

A csillagászok már hosszú ideje remélték, hogy az esemény hamarosan bekövetkezik, mégis váratlanul érte őket, hogy ilyen hamar megtörtént. Mert a „hamarosan” asztrológiai értelemben véve több tízezer évet jelentett, és így azzal számoltak, hogy i. sz. 12 000-nél előbb nem nagyon kell izgatnia magát az emberiségnek. Erre tessék, váratlanul páratlan látvány tárulhatott mindenki szeme elé, aki a déli szélesség 82,5. fokától északra lakott, és…

Hergol János abbahagyta a gépelést, és hátradőlt. Egy ideig némán bámulta a képernyőt, észre sem véve, hogy szája hang nélkül formálja a szavakat. Beletúrt a hajába. Ez a szöveg borzalmas! Erőltetett, pongyola és tele van redundanciával. Ezt nem adhatja le a szerkesztőjének, mert ott helyben lefejezi, vagy ami még rosszabb, elbocsátja. Megdörzsölte a halántékát, és kiment egy kávéért.

Az ablakon át a szupernóva fénye olyan erősen világított, hogy villany nélkül is boldogult. Bekapcsolta a rádiót. Egy hirdetésben épp különböző utakat ajánlottak a romantikára vágyóknak. Hisz nem lehet véletlen, hogy az éjszakai égbolt tizedik legfényesebb csillaga egy héttel Valentin-nap előtt robbanjon fel. 2019 februárja be fog kerülni a történelembe, miért ne használja ki ezt minden szerelmespár, akik valami különlegessel akarják feledhetetlenné tenni együttlétüket? Utazzanak el egy hosszúhétvégére, amely 14-én, csütörtökön veszi kezdetét, és éjszakánként gyönyörködjenek egy csillag haláltusájának egyedülálló látványában.

– Már, ha nem lesz felhős az ég – öntötte bele János a kávét a csészébe.

Vagy az igazán igényeseknek egy exkluzív ajánlat: egy teljes hét a hawaii paradicsomban, így 19-én lehetőségük lesz leellenőrizni, hogy a nóva fénye valóban erősebb-e a teliholdénál. Ráadásul cégünk esküvői szolgáltatásokat is nyújt, tehát ne késlekedjenek, foglaljanak bátran, ha ki akarják használni a soha vissza nem térő lehetőséget, és egy szupernóvával egy időben akarják kimondani a boldogító igent.

János kezében megállt a kanál. Egy időben? Letette a csészét, és visszarohant a gépéhez. Milyen messze van, vagyis volt a Betelgeuse? Rákeresett. 500-800 fényév, pontosan nem meghatározható. Ez azt jelenti, hogy a csillag, ez a vörös szuperóriás már legalább ötszáz éve megsemmisült, ha nem nyolcszáz. Csak a fénye most ért ide. Szó sincs itt semmiféle egyidejűségről, meg arról, hogy az emberiség élőben figyelhetné egy távoli nap pusztulását. Arról a maszlagról, hogy a nóva alatt esküdjenek az újgazdagok, inkább szó se essék. II. András, Nagy Lajos vagy Luther Márton esetleg élhetett a Betelgeuse, leánykori nevén a Yad al-Jauzā összeomlásával párhuzamosan, de a mai emberek? Ugyan már.

János valami furcsa zabolázatlanságot érzett, miközben megírta a cikkét. Biztos volt benne, hogy senki más nem fogja ilyen finom iróniával kezelni a témát, miközben megtanítja az olvasóknak azt az alapigazságot, hogy kozmikus léptékkel mérve a távolság nemcsak térbeli, de időbeli distanciát is jelent.

Arra azonban sem ő, sem a szerkesztője nem számított, micsoda támadásnak lesznek kitéve rögtön az után, hogy publikálják a cikket. Az internet névtelen trolljai nem tudták elviselni a gondolatot, hogy megfosszák őket az izgalmas időkben élés illúziójától. Miután pedig a fenyegetések ellenére sem törölték az írást, a feldühödött tömeg megostromolta és felgyújtotta a szerkesztőséget.

Egy rosszul beállított műholdnak köszönhetően a Centauri rendszer lakói 4,34 év múlva élőben követhették az eseményeket.

 

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Betelgeuse”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés