Hetedhéthatár | A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 44. rész

Szépirodalom - próza

A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 44. rész

 

A Tanácsháza előtt szorongó párthívek, de mások, a távoli képernyők előtt is lélegzetvisszafojtva meredtek Hitlerre. Némelyiknek bizonyára ismerősnek tűnhetett ez a sűrű hadonászás, pattogó hang, szuggesztív tekintet, mert gyanúsan pislogtak. De azt kétlem, hogy bárki felismerte volna Engelben a hajdani véreskezű diktátort.

– Utasítsák ki a muszlimokat az Édenből! I. Ali mondjon le! – kurjantották egyesek.

– Szerintem is ésszerűbb, ha a magasabb rendű népfajok vezetik a szerényebb adottságokkal rendelkező népeket. Ezzel egy csapásra megoldódna a tudomány kérdése, melynek fejlesztését annyi időn át elhanyagolták az eleink. Pedig tudás, technika nélkül sohasem hagyhatjuk el a Tejutat, de még a Naphoz legközelebbi csillagig, a Proxima Centauriig sem juthatunk. Alelnök testvér, neked mi a véleményed a dologról? Jobb lenne kissé körülnézni a világban, vagy elégedjünk meg azzal a szűk lyukkal, ahol jelenleg is toporgunk?

– Az hogy nonszensz. Az ember többre hívatott – szálltam ki a lakókocsimból és a kamerák elé sétáltam.

– Milyen igaz! Testvérek, tapsoljátok meg dr. Antal Krisztiánt!

Ez volt az első alkalom, amikor istenigazában megtapsoltak. Folytattam volna a beszédem, de ki juthat szóhoz, ha Timur testvér szónokol?

– Ahhoz, hogy tovább fejlődjünk, akaratra, térre és tapasztalatra van szükségünk. Ezzel mindent elérünk, és ugyanúgy bebizonyíthatjuk felsőbbrendűségünket, mint egykor a rómaiak, ger­mánok. Kívántok-e az ők nyomdokain haladni, és kivívni az egész univerzum csodálatát?

– Kívánjuk! – dudáltak az autósok.

– Én, mi békével jöttünk. Nem akarunk leigázni egyetlen népet sem. De a történelem kereke forog, és aki ellenáll, azt maga alá tiporja.

– Xanaxba! Xanaxba!

– 2. Tény, hogy I. Ali leváltása szükséges, de ne feledkezzünk meg néhány más résről sem, amit az Úr elfelejtett betömni. Ezek egyike közös nyelvünk, az édeni nyelv. Mint minden mesterséges nyelvnek, ennek is ugyanaz a hátránya, mint a többinek: mesterkélt. Én ennél jobbat ajánlok, olyan természetes úton keletkezett nyelvet, amit részben sokan beszélnek, részben tökéletesen visszaadja a pártunkra jellemző erőt, rendet és logikát. Ez a nyelv pedig nem más, mint…

Szünet. Ez mindig bevált, ha valami fontosat, meglepőt akart mondani. Egyébiránt Mussolini is így szokta, tőle meg még ő, Adolf Hitler is tanulhat.

– A német nyelv.

A tömeg elkomorult, ugyanis mindenki a maga nyelvét találta a legszebbnek. Csupán egy maroknyi német éljenzett, azok közül is csak azok, akik még tudtak valamicskét németül.

– Mi az, nem tetszik a reformom?

– Dehogyisnem, zseniális – ragadtam meg én is az alkalmat, hogy az egész bolygóhoz szólhassak. – Majd megszavaztatjuk a vezetőséggel, vagy… vagy népszavazásra bocsátjuk. A réseknél maradva csatlakozom elnöktársam véleményéhez, mely szerint meg kell újítani a Paradicsomot, mert a történelem kereke tényleg forog, itt pedig mintha megállt volna az idő, hölgyeim és uraim. A tudomány szerepéről már beszéltünk, az egyháziról nem, holott erről is szót kéne már ejteni. Kezdjük a Bibliával! Azzal mindnyájan egyetértünk, hogy alakjai, eseményei, eszméi mind-mind ősrégi korokat idéznek. Hitelességükről nem vitatkozom. Egyesek hitelesek, mások talán nem. Minderről hadd vitatkozzanak a történészek, tudósok.

A téren ácsorgó tömeg felszisszent. Ez volt az első eset, hogy valaki nyilvánosan is kivesézze a Szentírást. Ha az a másik, Engel testvér nyilatkozik így, még zsebre vágták volna valahogyan, mert egy angyal[1] csak nem hazudik, de hogy ez a tojásfejű mitugrász oktassa ki őket, ahhoz még nőnie kéne legalább egy arasznyit – gondolhatták magukban.

– Más: vajon összeolvadhat-e a törvény, politika és tudomány a vallással? Meggyőződésem szerint nem, bár a történelemben erre is volt példa, és utóbb mindig kiderült, hogy inkompatibilisek egymással. Ezt nem ártana újból és újból tisztázni, hogy az idők változnak, és ami valamikor igaz volt, az nem feltétlenül igaz ma is, uraim, amiből világosan következik, hogy nemcsak a társadalmi rendszert, tudományt, hanem a Szentírást is át kell formálni.

A sokaság, maga Hitler is úgy elképedt, hogy még a szája is tátva maradt.

– Köszönjük, Krisztián testvér! Nagyra értékeljük a segítőkészséged, majd ezt is szavazásra bocsátjuk, vagyis… – rázta meg a fejét az exkancellár. – Ej, testvérem, szép kis zavarba hoztál bennünket. Természetesen nem bocsátjuk, bármilyen demokraták lennénk is, a Biblia Isten szava, ahhoz bizony nem nyúlunk. De megértjük, a fáradság, izgalom annyira kimerített, hogy egy pillanatra rövidzárlat támadt a fejedben – mentette meg okosan a helyzetet. – Testvérek, kísérjétek be a mestert a kocsiba!

– Kösz, nagyon kedvesek vagytok, de előbb hadd fejezzem be, amit elkezdtem. – Hé, mit vacakoltok azzal a villannyal!

Hihetetlen, olyasmi történt, ami ez idáig sohasem: minden fény kialudt a városban. Néhány percig csendben hunyorogtunk a sötétben, aztán elkiáltotta magát valaki:

– Isten irgalmazzon bűnös lelkünknek: elhagyott bennünket a Szentlélek.

A bejelentésre mindenki egyéni módon reagált. Egyesek letérdeltek, és elkezdtek sebesen imádkozni. Egy muszlim megfeledkezvén arról, hogy keresztyén hitre tért, a földre borulva fohászkodott Allahhoz, míg mások mellüket tépdesve jajgattak. A többség azonban fogta magát és elfutott. Még néhány perc, és saját embereinken kívül már senki sem maradt a környéken. Hitler és én megdöbbenve meredtünk egymásra.

(Következő rész: jövő vasárnap)

[1] Engel, konkrétabban Timur Engel (ném.)

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “A 3. Antikrisztus (kultikus sci-fi regény) – 44. rész”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés