A madarak kitartó hajnali énekébe
csakhamar emberi hang vegyül:
valaki a szemközti házban
a pacsirtákkal dalol, velük együtt
fütyül, egy ember a madárral
felesel. Majd egy disszonáns hang
megtöri ezt a szép harmóniát,
ziháló köhögés hangjait hozza a szél,
óracsörgés hallik innen is, onnan is.
Lassan ébred a ház, a város, a hajnal
reggelre vált, elhallgatnak, megpihennek
a madarak, és felkúszik az égre a Nap.
Hozzászólások