Öcsémnek és a Bass Fecónak úgy nyolcévesen már csúzlija volt. Ez abban az időben, a második világháború idején, szülővárosomban is nagy kincsnek számított. Akinek csúzlija volt, az olyannak minősült, mintha fegyvert hordana. Persze, aki tudott bánni vele, valóban „fegyvernek” lehetett minősíteni. Minőségében volt csak különbség, ugyanis apám a Csorvási úton volt kovácsmester, neki kerékpárja volt, így a csúzli gumija is jó piros színű, kiselejtezett biciklibelsőből készült. Öcsém elég jól tudott vele lőni, mondhatjuk úgy, hogy tíz lövésből öt biztosan talált. Ellenben a Bass Fecó anyjának a Szarvasi út sarkán volt egy vegyesboltja, neki természetesen autóbelsőből készült a csúzligumija. Akkor még az autók olyan gumival gurultak, melynek volt belsője, de hol van az már? Szóval, jóval erősebb volt és a Bass Fecó igen jól is lőtt, persze sokat gyakorolt. Nála tíz lövésből nyolc biztos találatot mutatott. Azzal szórakoztak időközönként, hetente egyszer-kétszer, hogy a házak utcai ereszei alá behúzódó verebeket lövöldözték ki. A környék macskái jól jártak, mert ilyenkor igazi lakoma kísérte a két fiú esti portyáját. Történt aztán egyszer, hogy apám valahonnan egy légpuskát hozott haza. Öcsém örült az új szerzeménynek, majd a következő este, kicsit fitogtatva újdonsült fegyverét, a Bass gyerekkel portyázásra indultak. A puskával előtte gyakorolt, a nagykapura kifüggesztett papírra céltáblát rajzolt és párórai lövöldözés után, kitapasztalva a fegyver úgymond hordási irányát, könnyen a tízes körbe talált. El is indultak, öcsém a légpuskával, a Bass gyerek pedig a csúzlival. Azonban észre lehetett venni, hogy irigykedve nézi a hosszú csövű fegyvert, meg csodálkozott, hogy öcsém minden lövése biztos találat volt. A portyázás vége felé felkínálta a légpuskát a Bass gyereknek, mondván nem olyan irigy ő. Széles mosollyal vette át, az első eresznél célzott, de nem talált. Aztán ezt a kísérletet még vagy négyszer sikertelenül megismételte. Bosszankodva visszaadta, zsebéből elővette csúzliját, és egy lövéssel kiszedte az eresz rejtekébe meghúzódó verebet. Csettintett a nyelvével és azt mondta: – Ez az igazi!
Hozzászólások