A szokott nagy érdeklődés mellett, május 13-án került sor a Kieselbach Galéria 2018. évi tavaszi képaukciójára Budapesten, a Marriott Hotel báltermében.
A 18 órai kezdést megelőzően már nagy számban gyülekezett a publikum a bálterem bejáratánál, és hamarosan zsúfolásig megtelt az előtér, egy ideig mégsem nyitották ki az ajtókat. Ez zúgolódást keltett, amely persze halk és békés volt, de senki nem értette az okát, és az idősebbeket arra emlékeztette, amikor az áruhiány éveiben összezsúfolódva várakoztak valamilyen árucikk megszerzésének a reményében. De aztán a terem ajtói kitárultak, és mindenkinek helyreállt az egyébként sem túlzottan felborzolt lelki nyugalma.
Az árverést ezúttal is a nagy rutinnal rendelkező Winkler Nóra vezette, aki energikusan és határozottan, ugyanakkor finom eleganciával és nőiesen pörgette a liciteket. A telefonos ajánlatokra való várakozás meg-megszakította a lendületet, de a teremben lévők türelmesek voltak, hiszen az aukciókon meg kell érteni, hogy a magasabb árkategóriás festmények esetében néhány újabb licit milliókat is jelenthet a galériának illetve a tulajdonosnak, amelyről nem mondhatnak le néhány perces plusz időigény miatt. Ezzel együtt az árverés csupán valamivel több, mint 3 óra hosszat tartott.
Az aukciót megelőző héten az érdeklődők a Galériában élőben megtekinthették a képeket, de interneten, elektronikus formában még korábban rendelkezésre állt a katalógus, amelyet aztán az aukción meg lehetett vásárolni. A képeket a kikiáltás sorrendjében természetesen egyenként a helyszínen is megmutatják, valamint kivetítőn láthatók, de aki vásárolni készül, annak mindenképpen, aki pedig csak tájékozódik, annak ajánlottan érdemes a kiállításon szemügyre vennie a festményeket, mert ott minden részlet megfigyelhető, közelről, távolabbról, s vissza is lehet kanyarodni a kedvenchez, netán dönteni a licitálásról.
Összesen 223 kép került kalapács alá, az ezeket alkotó 136 kiváló művész közül álljon itt néhány név, akik feltehetőleg a nagyközönség előtt is ismertek, így Berény Róbert, Bernáth Aurél, Czóbel Béla, Egry József, Glatz Oszkár, Iványi Grünwald Béla, Kádár Béla, Márffy Ödön, Mednyánszky László, Orbán Dezső, Patkó Károly, Rippl-Rónai József, Schönberger Armand, Szőnyi István, Ziffer Sándor.
A művek széles skálát vonultattak fel mind a festészeti korszakok-irányok, mind a témaválasztás, színhasználat, ecsetkezelés, anyaghasználat, stb. tekintetében, de a kikiáltási árak vonatkozásában is, így ki-ki megtalálhatta a pénztárcájához és az ízléséhez mérten neki megfelelő képet.
Leginkább jellemzően, az alkotások zöme a kikiáltási ár 1,5-3-szorosáért kelt el, persze az már nem mindegy, hogy ez 380 ezer Ft helyett 1,1 milliót, vagy pedig 14 millió Ft helyett 22 milliót jelentett. Összegszerűségét tekintve is a legádázabb licitálás Nagy István (1873-1937) remekbe szabott pasztell-papír képéért folyt (címe: Téli táj), amelynek végén a 7,5 millió forintos kikiáltási árat 26 millióra tornászták fel. A legnagyobb összegért leütött két nagyszerű kép pedig Galimberti Sándor (1883-1915) 1908-ban festett olaj-vászna (címe: Kilátás Nagybányára / Elégett fák Nagybányán) 48 millióért, illetve Czigány Dezső (1883-1937) 1910-es évek első felében alkotott olaj-vászna (címe: Csendélet szoborral, almákkal és virágokkal) 50 millióért. Túl ezeken, magas összegekért, mint 20-30 millióért is több képet elvittek. Ugyanakkor nem talált vevőre mintegy 20 alkotás, köztük jeles festőművészek, például Perlrott Csaba, Vaszary János, Kunffy Lajos, Koszta József ecsetjéből származó, ugyancsak kvalitásos festmények. De bizonyára a galériatulajdonosok tudják a legjobban, hogy függetlenül a festő hírnevétől, az alkotás kvalitásától és a kikiáltási ártól, kiszámíthatatlan, melyik festményre nem érkezik licit az aukción.
Ejtsünk szót az alacsonyabb árfekvésű tételekről is, amelyek szép számmal voltak a kínálatban. Ezek kikiáltási árát 100-400 ezer forint körüli összegben hirdették meg, és akinek szerencséje volt, kevés ajánlat mellett, vagy akár csak az egy saját licitjével kvalitásos alkotáshoz juthatott viszonylag kisebb összeg ellenében.
Az aukción a Galéria a szokásos módon vendégül látta a közönséget, pezsgőt, üdítőt kínáltak a jelenlévőknek.
Talán a galériák nem veszik rossz néven, ha az olvasóközönséget nem csak az aukciós kiállítások, hanem az aukciók látogatására is biztatom. Az aukciók lényege a csak nézelődő közönség számára nem a pezsgő és az üdítő (ami egyébként sincs mindenhol), hanem az élmény, az egész esemény hangulata és atmoszférája, amelynek hatására aztán akár a vásárlásnak is nekibátorodhatnak az érdeklődők. A festészet remekeinek megismerése, később akár közülük egyre többnek a felismerése, gazdagítja minden ember lelkét, személyiségét egyaránt.
Hozzászólások