Olyan szép volt a hétvége,
nem fér ki a profilképre.
Készült rólam fotó x-szer,
levetette mind a pixel.

A sok barát csak azt kérte:
hű, ezt ne rakd fel a fészre!
Na, kis költő, itt a perced:
fénykép helyett írj egy verset.

Az én fotóm olyan fajta,
költemény az arcom rajta.
Fejem felett a csillagok,
két szememben két hold ragyog.

Hajam mintha dzsungel lenne,
tarka madár repked benne.
A szám íve – jaj, de arin –
felfelé tart, mint Gagarin.

Tágas udvar a homlokom,
ott röhögünk, mint sok rokon.
A két kezem két madárka,
repkednek az ifjú nyárba’.

Az én fotóm olyan fajta,
költemény az arcom rajta.
A két szemem két kemence,
rozé-remény lángol benne.

Megosztás

Tweet