Foszladozik az éj csillagos subája.
A tespedő tájba
vérszín mintákat metsz
Auróra pengéje.
Önnön vérében fürdőzik a rét,
pipacsfejek
harmatcseppektől ittas
ölelkeznek szemérmetlenül
e lágy tavaszi szélben.
A szőlő mélyéről
kíváncsiskodó kakukk kikiabálja
hátralévő éveim számát.
Mennyi?
Ennyi…
Nem perlekedek vele.
Beérem ennyivel –
ha mind nyoszolyádon töltöm.
Hozzászólások