Szobámba zárva
fehér árnyék vagyok csak:
Kint éget a Nap.
Alkonyodik már
lassul a fecskék röpte,
hűvösödő est.
Harsog a napfény
megint felettem verdes
szívem, a szegény.
Elillan a Nap
Napocskám, napraforgód
vagyok, maradok.
Szépirodalom - vers
Nyár
Partnereink
Hozzászólások