Már a folyosón hallani, ahogy csörgeti a kulcscsomóját. Ideges lehet. Nyilvánvaló, az előző osztály felhúzta az agyát. De hát péntek van, május, kint ragyog a nap, ugyan mi a frász lehet az, amin idegeskedni kell egy tanárnak. Még a végén röpdolit írunk. A legjobb esetben is felelés lesz. Ciki ugyan a táblánál égni a többiek előtt, de legalább ki tudom dumálni magam valahogy. Na, most jön. Ajjaj, rémesebb, mint gondoltam. Az arcáról és a köszönéséről ítélve itt nem feleltetés lesz, hanem egyenesen kivégzés.
– Na, hölgyeim és uraim, mielőtt tovább mennénk, kezdjünk egy kis feleléssel.
Mondtam én. Egész évben nyaggatott, talán nem engem szúr most ki.
– Méghozzá tanulságos felelés lesz, ezt megígérhetem.
Ó, itt a vég.
– Na, Smelka, gyere csak ki a táblához!
Hogy röhögnek a többiek, már előre tudják, nagy műsor készül itt.
– Szavakat fogok mondani, neked csak le kell írnod őket a táblára a helyesírás szabályai szerint. A magyar helyesírás szabályai szerint. Tehát nem a Montezuma korabeli azték nyelv, nem is a busman nyelv szabályai szerint, és főleg nem a Smelka-féle helyesírás szabályai szerint. Érted? Hát akkor kezdjük! Gólya. És nem a festő, hanem a másik. Tudod, ami kéményen ül és kelepel. Leírtad? Helyes. Miért „ly”?
– Mert a régiek, a nép egyszerű gyermekei, még régen, mikor még nem volt autó és internet, mikor…
– Ne, szórakozz!
– Szóval a régiek, kedves eleink, „l”-lel, tehát gólának ejtették a gólyát.
– Aha. Ez a szempont? Ezek szerint a haj azért pontos „j”, mert különben a régiek halnak ejtették volna, ha „ly”-nal írnánk?
– Igen, tanárnő, így valahogy. A régiek se voltak hülyék. „Ly”-nal, persze.
– Papagáj. Helyes. Miért pontos „j”?
– Mert viszonylag új szó, és az őseink, a régen élt eleink, nem láttak még papagájt.
– Eddig marha nagy szerencséd van, Smelka! De úgyis megfingatlak, megértetted?! Apály. Aki súg, kinyírom! Miért „ly”?
– Mert a régiek, mikor még volt tengerünk, úgy ejtették, hogy apál. A-pál. Gondolom Pál apostol miatt, akiről köztudott, hogy rengeteget hajózott, mindig tisztában lehetett azzal, mikor volt az apály, illetve apál.
– Az osztály nem röhög! Borzadály.
– Hát, tanárnő, kérem, nem mindenki lehet jó helyesíró.
– Mondom: borzadály. Ez a szó. Miért pontos „j”?! Miért?!
– Mert a papagáj is az.
– Egy „áj” végződésű szó általában „ly”. Kivéve a papagáj. Ez a szabál. Illetve a szabály. Teljesen megbolondítasz már. De most elkaplak: Csevej. Na lássuk! Az miért „ly”?!
– Mert olyan, illetve olan hangzása van a szónak, mint a csermelynek. Talán ismeri a tanárnő: A csermely halkan zúg… A csevegés is pont olyan halk és zúgó, mint a csermely.
– Kívánsz még valamit mondani ezzel kapcsolatban, mielőtt bevágom az egyest?
– Hát… most hogy kérdezni tetszik: a csermely emlékeztet a csobolyóra is, ami „ly”, és ez fura, mert a régiek úgy ejtették, hogy csoboló, amit néhány rosszul halló ősünk, úgy érthetett, hogy csomó ló. Ez aztán sok-sok kellemetlen félreértéshez vezethetett.
– Na, Smelka, akkor elmondom mi lesz. Te most szépen visszacsobogsz a helyedre, és mi elfelejtjük ezt az öt percet, rendben? Most az egyszer megúsztad. De több ilyen nem lesz!
Hozzászólások