Hárman ültünk a szentmisén,
Magdi, Éva meg én.
Körbefont a csendes áhítat,
mikor egy óvatlan pillanat,
s hálójáról Éva pulóverére
pöffeszkedett peckesen
a pálosok pókja.
Bejárt ott minden hajlatot,
s a szakember szemével nézte:
egy sima egy fordított.
Gondoltam: nem maradhat ott,
s legott
pöcköltem bele egy akkorát,
hogy számára hatalmas űrön át
menten átrepült
az előttünk ülő hölgy
nyitott imakönyvére.
Egy kicsit elszenderült
a landolás után,
lehiggadt a vére,
s mi folytattuk tovább
a megkezdett imát.
Pókunk, azaz a pálosok pókja
– el ne vegyük a tulajdonjogot! –
az imakönyv és a hölgy iránt
teljes közönyt mutatott,
s a túlsó padról
a pulóver
rendezetten szedett
szemeivel szemezett.
A liturgia szerint
letérdepeltünk,
s mire helyünkre visszaültünk,
hiába kerestem tekintetemmel,
mert addigra a pálosok pókja
szőrén – s főleg – szálán
eltűnt.

Megosztás

Tweet