1968-ban végeztem az ELTE biológia-könyvtár szakán. Ekkor már több mint egy éve dolgoztam a zirci Járási Könyvtárban, és tanítottam a III. Béla Gimnáziumban.

A diploma megszerzése feletti örömömben megleptem magam egy krakkói kirándulással. 1968. augusztus 10-én érkeztem meg. A Főtér (Rynek Glówny) egyik pinceklubjában volt a magyar diákok esti törzshelye. Nappal is sokat üldögéltünk a járda széléig kihúzódó sörözők és eszpresszók egyikében. Augusztus 15-én is itt ünnepeltük meg a születésnapomat az újdonsült magyar és lengyel barátaimmal együtt.

Nagyboldogasszony napját Mária-kultusza miatt a magyar és a lengyel katolikus egyház is nagy ünnepnek tartja. Egyik pillanatról a másikra hatalmas morajlás közepette hívők sokaságával telt meg a Főtér, akik a Mária-székesegyházhoz igyekeztek. Taps és éljenzés kísérte a nyitott Mercedes utasait, akik tőlem alig két méterre suhantak el a járda széle mellett. Stefan Wyszyński, Varsó érseke és Lengyelország prímása, valamint Karol Wojtyła, Krakkó érseke teljes főpapi díszben misézni indultak a Mária-templomba. Kedvesen, mosolyogva integettek, és áldást osztottak a híveknek. Hosszú pillanatokig meghatottság vett rajtam erőt. Még megszólalni sem tudtam. Hirtelen rend­kívül fölemelő születésnapi ajándékot kaptam.

A krakkói kirándulás vége

1968. augusztus 10-én Krakkóba érkezésemkor megismerkedtem János barátommal, aki a Jagelló Egyetem egyik ügyintéző hölgyének udvarolt. Ő szerzett szállást nekünk egy leánykollégiumban. Közösen látogattunk el a wieliczkai sóbányákhoz, és egy másik napon Auschwitzba.

Augusztus 19-én mindenféleképpen haza kellett jönnöm, mert 20-án már a zirci irodalmi színpad tagjaként fellépésem volt. A diákklubban persze marasztaltak, de nem volt mit tenni, este indulnom kellett.

20-án hajnalban, Komárom környékén meghökkentő kép tárult elénk. Egy csomó szerelvény vitte a tankokat át a magyar-csehszlovák határon.

Ezek voltak (Romániát és Németországot kivéve) a Varsói Szerződés tagállamainak első lépései, amelyek az 1968-as prágai tavasz elfojtásához vezettek.

Később kiderült, hogy a mi vonatunk volt az utolsó, amit átengedtek a határokon. Ezután több mint egy hónapig teljes zárlat következett. Aki kint rekedt, államköltségen, igazolt szabadsággal élt, mint Marci Hevesen. A Kárpátok koszorúját megkerülve, Erdélyen át hozták őket haza.

Szívből sajnáltam, hogy ebben a kalandban a zirci fellépésem miatt nem lehetett részem.

Megosztás

Tweet