Hetedhéthatár | Keringő

Szépirodalom - próza

Keringő

 

Igenis megmutatja Dávidnak, hogy nem az az ijedős fajta!

Panka nagy levegőt vett és átlépte az elhagyott üvegház küszöbét. Hiába zárták el kordonnal a park látogatói elől, a fiatalok rendszeresen beszökdöstek az épületbe titkos légyottokra. Aztán elterjedt a hír, hogy szellemek járnak bent. Panka sosem akart bemerészkedni oda, ám Dávidnak hála betoji nyuszinak kezdte csúfolni az osztály. Ezt nem hagyhatta, és tanítás után a park lezárt végébe sétált.

Nem törődött a testét feszítő érzéssel, sem a zordan hajlongó fákkal. Kitárta a belső ajtót, mire ázott föld szaga és fojtó virágillat csapta meg. Bárcsak magával hozta volna az asztmagyógyszerét, de öt percet csak kibír bent!

A poros üvegtáblák mögött nehéz csönd ült, néhol még látszott a murvás sétaút az erdőben. Csikkek és kólásdobozok jelezték, merre jártak a fiatalok.

Pára csepegett a méregzöld levelekről. A fák az üvegpalota tetejét súrolták, némelyik ablakot már áttörték az ágak. Verejték szaladt le Panka hátán, alig kapott levegőt.

Elindult az üvegház belseje felé. Torka kiszáradt, szíve ki akart ugrani a mellkasából.

Hirtelen megzizzent a lomb. Panka felkapta a fejét. Csak egy madár röppent fel a fáról.

A természet hangjai körbefonták. Egy páfrány oldalra dőlt, mintha kéz hajtotta volna félre, mögötte homályba vesző üresség tűnt fel.

– Hahó! – kiáltotta Panka.

Pulzusa felgyorsult. Fejében megszólalt a vészcsengő, tudta, ki kell jutnia a szabadba. Léptek zörgették meg az avart.

Panka megfordult, de csak a lombokon átszűrődő fénypászmák táncoltak előtte. Minden egyformának tűnt. Keresni kezdte a csapást, melyen idáig jött, de nem találta. A kert növényei mintha lassan közelebb kúsztak volna hozzá. Csak képzelődsz, mondta magának, kevés itt a levegő. Tenyerét a nadrágjába törölte, majd arra indult, amerről több fényt látott.

– Erre! – suttogta valaki. A hang egyszerre szólt mindenhonnan.

– Ki az? – fordult körbe a lány.

Láthatatlan kéz nehezedett a vállára.

Panka felsikoltott és futásnak eredt. Ágak téptek a ruhájába és hajába, a levelek emberi szavakat susogtak. Hangosan zihált, lába alatt gallyak reccsentek, a lány mégis tisztán hallotta, valaki hívogatja őt.

Mintha elvágták volna, véget ért az erdő és egy tisztáson találta magát. Földbe gyökerezett a lába a látványtól, a szíve kihagyott egy ütemet.

Egy férfi és egy nő kézen fogva ültek egy régi asztal mellett. A nő kalapján fakó szalagok között zöld hajtás bólogatott. Az alakok ruháit belepte a por, bogarak bújtak el a redők közé. Szellő szaladgált a téren, mintha teste volna, nyomában megsüllyedt az avar.

Panka közelebb lépett. A pár csontos ujjaikkal egymást szorította, üres arcukra ráfagyott a szerelem. A férfi bal szeme helyén kék árvácska nyílt.

Valaki felnevetett a háta mögött, mire Panka minden félelme elpárolgott.

Tudhatta volna, hogy kilesi és utána jön. Mi mindenre nem képes, csak hogy igaza legyen! Panka megfordult és rávetette magát a fák közül kilépő Dávidra.

– Hülye vicc volt! – kiáltotta. Nagyot lökött a vigyorgó fiún, beleadva a mozdulatba minden haragját.

– Mégiscsak félsz a szellemektől?

– Honnan szerezted a hullákat? – kérdezte Panka. Egész testében remegett. Ha nem szúrt volna a tüdeje, két kézzel püfölte volna a fiút.

Dávid abbahagyta a vigyorgást.

– Hullákat?

Panka a tisztás felé mutatott, mire Dávid megdermedt.

Hirtelen zene csendült fel a semmiből. A pár egymásra mosolygott, felálltak és táncra kaptak. Elkeringőztek Panka mellett, a nő ruhája a lány lábát súrolta.

Dávid keze csúszott a tenyerébe, önkéntelenül is odasimult hozzá.

Életteli és vidám kacaj szállt a levegőben. Panka meseszépnek találta a táncolókat, irigykedve figyelte gondtalan boldogságukat.

A pár Panka és Dávid felé intett.

A fiú mozdult elsőként. Karjába kapta Pankát és forogni kezdett vele. A lány nevetett, melegség járta át. Teste könnyű volt, nem is érezte a talajt a talpa alatt. A szellő átölelte és felemelte őket, a levegőben keringőztek tovább az andalító dallamra.

Elszállt minden félelem.

Panka Dávid mellkasára hajolt, és tudta, így maradnak örökre.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Keringő”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com