Milyen magabiztosak a főtisztelendő uraságok! De majd elveszem én mindjárt a kedvüket.
– Meggyőző válasz. Már csak arra lennék kíváncsi, miért hirdetitek úton-útfélen, hogy az Édenben mindenki örök életű?
A teremben hirtelen újfent megfagyott a levegő.
– Mert az, amice – halványodott el a szentatya. – Már megint micsoda kérdés ez? Van még ehhez hasonló kérdés a tarsolyodban?
– Hogyne, nézzük csak! Te mint ennek az akolnak legfőbb pásztora, nyilván tudod, mi az igazság az Éden világításával és fűtésével kapcsolatban, egyáltalán mi hajtja az É–2-t, amióta Napunk fekete törpévé változott.
– Protestálok! – rikácsolta Garampi bíboros. – A kérdés olyan égbekiáltó szentségtörés, hogy javaslom, ítéljük ezt az eretneket itt helyben máglyára.
– Egy halhatatlant? – mosolyogtam; most én fogtam meg egy pupákot. – Hát ez fölötte érdekes. Szentatyám, tisztelt főtisztelendő testvérek, kérlek, áruljátok már el nekem is, hogy lehet egy halhatatlant máglyahalálra ítélni?
- Ali válasz helyett lehunyta a szemét és hallgatott.
– Testvérek, hagyjatok, kérlek, magunkra! – szólalt meg végül csendesen.
– De szentatyám, ez az alak veszélyes lázadó, hogy hagyhatnánk téged vele egyedül? – sápadt el a bíboros.
– Ne aggódjatok, ha az Úr velem van, ki lehet ellenem?
A bizottság kiaraszolt a teremből.
– Mondd, amice, mit akarsz te tulajdonképp elérni?
– Ennél mi sem egyszerűbb: tárgyalni, megegyezni, mint a SZIRP megalapítója és elnöke.
– Vagy eltenni láb alól az elnököt, miután valamiképp rájöttél, hogy életünk utolsó stációjába érkeztünk.
– Mi… mit beszélsz? Én? De, testvérem, hogy feltételezhetsz ilyesmit egy földidtől?
– Nono, láttam én már karón varjút. Még szerencse, hogy barátaimon kívül csak a szobromat ismerik, különben már réges-rég Lucifer mellett csücsülnék a Seólban.
– Hogy gyűlölik a hozzánk hasonló törpiket, elég régóta gyanítom, de hogy ennyire, ráadásul az Édenben… Nem is értem, hogy választhattak meg pápának.
– Hosszú sora van ennek, ámde mit számít, különösen, hogy úgyis mindjárt lelősz, megfojtasz vagy ilyesmi. Na, mi lesz? Nem látom a pisztolyod.
– Ezt most úgy mondod, mintha valóban látni szeretnéd. Szegény Albika, miért akarsz te mindenáron meghalni?
– Nem akarok, csak elfáradtam, megvénültem – hunyta le a szemét újra Bercike. – Nem, nem testileg. Fizikailag még mindig fitt vagyok. Hanem a lelkem… – nézett maga elé fásultan.
Ez aztán a 360° fokos fordulat! Pár perccel előbb még azt hittem, kirúgnak az Édenből, most meg nekem kell lelket öntenem bolygónk leghatalmasabb urába.
– Tehetek érted valamit?
– Értem semmit, az Édenért talán. Mégpedig nem is keveset – emelte rám tekintetét ébredező reménnyel.
A macska rúgja meg ezt a papocskát! Most sajnáljam, higgyek neki, vagy nevessek a szemébe?
– Az Édenért? Na, ez már túl nagy falat lenne egy csiribiri mutánsnak. Meg is akadna rögtön a torkomon. Csak nem képzeled, hogy ott, ahol te megbuktál, én bármit is elérjek?
– Nem egyedül, ketten, együttes erővel. Meglátásom szerint te sem vagy ezen a bolygón akárki. Fogalmam sincs, hogy csináltad, de úgy látszik, immár egyetlen szavadra milliók fognának fegyvert, ha akarnád. Ez pedig nem semmi, ezért ha megegyezhetnénk valahogy…
– Ismerős szöveg, de csak szöveg, frázisok, amibe, úgy tűnik, még a máglyahalál is belefér.
– Dehogy fér, ez csak a bizottság opiniója. Kérlek, nézd el nekik, nem tudják, mit beszélnek. Itt egy a lényeg: a szövetség, melynek révén talán sikerül megjavítanunk, ami elromlott.
– Ó, hát mégis elromlott?
– El. Pontosan úgy, ahogy jelezted: hol érdektelenség, hol hitetlenség, gyűlölet lopódzott a szívekbe. Az emberek többsége elfordult Istentől, Isten pedig mitőlünk. Annyira, hogy egyesek már abban sem hisznek, hogy létezik. Pedig létezik, ott szomorkodik Jézussal és az angyalokkal az egekben, amiért a fiai, lányai megtagadták Atyjukat.
(Következő rész: jövő vasárnap)
Hozzászólások