Aranyló part a homlokod.
Mögötte gondolatfolyó,
és rajta túl a birtokod
csomó megsárguló fotó.
Most félve tőled kérdezem:
e gyűjteményben hol vagyok?
Utol nem ér a végzetem,
ha néha benned alhatok.
Tán áradásod elsodor,
és meg se látszom partodon.
Az arcod lesz vihar-komor,
s csodálkozom villámodon.
Vagy jó leszel, kegyetlenül,
mert rám akasztod terhedet.
Megőrzöl élteden belül,
s megosztod vélem végzeted.
Hozzászólások