Hetedhéthatár | Múlt akkordok

Szépirodalom - vers

Múlt akkordok

Oldhatatlan szomorúság
kerít hatalmába ezen
a fátyolfelhős délutánon,
éles képeket hív elő
az emlékezet, erejéből
nem veszített,
az ugyanaz, ugyanúgy ragyog
bár éget, a csöppnyi napot
tenyereden nyújtod most is.
mit adhatnék cserébe,
hiszen csak téged illet:
rád testálom hangom.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Múlt akkordok”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés

WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com