Hetedhéthatár | vihar

Szépirodalom - vers

vihar

 

nem tudom behúzni a cipzárt
beakadt
csak álldogálok kifordult esernyőmmel
ez a harmadik ami ezen a nyáron eltört
nem is értem miért nem tudnak normális ernyőt gyártani
viharállót
az eső meg csak ömlik
minden könyvem elázik
már csak pár lépés és otthon vagyok
egyre több víz csorog a táskámba amint a kulcsot keresgélem
vizes ruháimat lerángatva
itt állok mezítláb
mindenemből a vihar csöpög
törülköző után kapkodok
ruháim tócsákban a járólapon
hajszárítóval szárítgatom
petrit
erdős virágot
és a három esterházyt
milyen jó hogy mégse tettem be szymborskát
ő megúszta ezt a vihart
próbálom egyszerre menteni mindet
mégsem tehetek különbséget ugye
a lapok megbékélve tűrik a forróságot
vicces lehetek amint itt szerencsétlenkedem
ők biztos kedvesen élcelődnének rajtam
most
azon tűnődöm
milyen jó volna egy nagy vízhatlan zseb
a szívem fölé

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “vihar”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés