Már negyvenkilenc év
tovaszállt, mégis előttem
van ma is az a nyári este,
mikor Apámmal álltunk
a kertben, fejünket az ég
felé fordítva, és azt képzeltük,
hogy látjuk is, amint az amerikai
űrhajós ott fent sétál, a hatalmas
korongon, a fejünk felett.
Ember a Holdon! – suttogta
megilletődötten Apám, miközben
vállamat átkarolta, s én mit se
tudtam róla, hogy számunkra
ez az utolsó előtti nyár, mikor
az ember a Holdra először leszállt.
Hozzászólások