ötvenkét évesen
senki nem számolgat csillagot
mondtad
nyughatatlan lépteiddel
többször átgyalogoltál a világ peremén
lábadról leszakadt a cipő
beleakadtál minden útszéli fogaskerékbe
felhorzsoltad berozsdásodott szavaid sziluettjét
mindenségedbe öntötted reménytelenségeid
hogy sértetlenül áthajózhass rajtuk
kiköttetted magad az árbochoz
hogy tovább ne érinthessen a szirének éneke
de kirké
épp ki volt kapcsolva
nem beszélhettél vele hogy felkészítsen
nem tettél viaszt embereid fülébe
köteleid elszakította a dal
és most testedet rágják az ének foszlányai
feleséged igent mondott
az első kérőnek
nem szövi már visszatérésed vásznát
kíváncsiságod
sodort el
örök ithakádtól
Hozzászólások