Van, hogy azt érzed, nem vagy elég. Hogy amit adsz, az kevesebb annál, mint amit a szeretett személy érdemel. Azt érzed, kicsi vagy, sőt talán nem is több, mint egy porszem a gépezetben. Az ő élete a gép, te pedig vagy a porszem, ami elrontja, megállítja.
Működhetne, nagyon is jól működhetne. Nélküled. Úgy, ha te nem rontod el, nem állítod meg, csak hagyod… hogy működjön. Valaki mással.
Elengeded, ellépsz tőle, nem nézel rá. Nem mondasz már semmit, ahogy hátrálni kezdesz. Belül minden perccel meghalsz egy kicsit. Otthagyod őt, de egy részed vele marad. Egy rész, amit neki adtál.
Mégse kéred vissza, csak mész. Távolodsz tőle.
Reméled, hogy utánad megy, megölel, megcsókol, azt mondja, ne menj.
Reméled, hogy nem tesz semmit.
Reméled, hogy boldog lesz.
Még akkor is, ha te nem éled túl.
Hozzászólások