Pődör György | Esti pillanat

Szépirodalom - vers

Esti pillanat

 

A hegyen túl még semmi jel,
nem is látni, ki megfigyel,
majd értelmet nyer a bárhol,
mikor elúszik a távol.

 

Nem tudni, titok vagy csoda,
összefoly mindig meg soha,
csak álca minden kis határ,
hol nem a füttyé a madár!

 

A túlzsúfolt holnap már üres.
Folyó suhan, marad a füzes,
s néma hűségük, az árnyék
a tiszta fényű holdra vár még.

 

Mint tejben oldódó kenyér,
álom leng át, felhő-fehér
est a pillanatra ragad,
csak lélek érzi, hogy szabad.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Esti pillanat”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés