Hajnal Mária | Merengés

Szépirodalom - próza

Merengés

(Irodalmi érték nélkül)

A novella olyan, mint a Gergő képei. A háttér homályos és áttetsző, csak a fókuszpontba helyezett motívum éles. Írnom kellene valami egészen szenzációsan klasszat. Ügyesnek kellene lennem, mert, ha a közeljövőben valóban erre téved a Bokor Pál, akkor nem ártana, ha találna valami értékeset, mellyel az írói karrierem szélsebesen és nyílegyenesen röppenne felfelé.

Arról már letettem, hogy bekerülök a Nemzeti Alaptantervbe, de egy novellás kötet nem tűnik elérhetetlennek. Ha kedd reggelre megírnám, akkor a Kati időzíteni tudná szerdára. Ehhez most már csak egy novella szükségeltetik.

Mindig törekedni kell az egyensúlyra, úgyhogy nem szólhat a szerelemről és nem halhat meg benne senki. A dolgok jelenlegi állása szerint pusztítóbb vagyok, mint az ebola. A szereplőim hetven százaléka meghalt. Csoda, hogy a teve túlélte.

Nem szeretnék olyan lenni, mint a citrom és a nyál. Reflexből zsebkendőt készít elő az olvasó, mert tudja, hogy úgyis sírás lesz a vége. Talán választhatnék könnyed témát, nem kell mindig komoly és mély dolgokról írni, sőt, hiszem, hogy egy kis humorért sem lőnének a Dunába.

Hogy is volt az a mese, amit az Emi lányainak írtam? Fel kellene hívnom a kis Emit és megkérni, hogy olvassa fel a malackás történetet. Elkapirgálta az üveghegyet, vagy visszavitte a betétes üvegeket egy kis zsebpénzért? Talán tetszene az olvasóknak.

Írhatnék kísértethistóriát. Gomolygó ködfelhő, nyikorgó falépcső, vérfagyasztó sikoly, befalazott grófkisasszony. Hoppá… ismét egy áldozat! Erről majd máskor!

Amiről én igazán és őszintén írni szeretnék az egy Csepp és Csillag egyben. Szeretném megírni, de még nem vagyok rá kész. Még várnom kell, hogy annyira égessen, hogy ne legyen más lehetőség, csak az írás, amely majd megkönnyebbülést hoz. Úgy kell megírnom, hogy meg is tudjam mutatni, ha nagyon személyes lesz, akkor sajnos be kell falaznom, el kell rejtenem a kíváncsi tekintetek elől, tehát meg kell találnom a dolog közepét.

Olyan nehéz volt megtalálnom azt a koncepciót, amellyel az olvasók elé állhattam. Az általam képviselt Én félelmetesen kiszolgáltatottá tett, ezekben a novellákban viszont el lehet bújni, mindig sejtelmesek, biztosan soha nem lehet tudni, hogy rólam szólnak-e, vagy csak utat engedtem a képzeletemnek.

És ha ezen a héten nem írnék novellát? Ha ezen a héten köszönetet mondanék?

Évekig nem írtam. Már minden hitem elszállt, tudomásul vettem, hogy a tehetségem csak arra elég, hogy elszórakoztassam a barátaimat a leveleimmel vagy írjak egy-egy bonyolultabb mondatot egy pályázatba.

Mennyi minden kell ahhoz, hogy a dolgok egyszer csak megjelenjenek és könnyeden megszülethessenek. Olyan ez, mint Buddha, aki ült néhány órát a fügefa alatt és megvilágosodott. Megvilágosodott, de arról, hogy hány életen át készült erre, sosem beszélünk.

Ahhoz, hogy én megjelenhessek szerdánként a Hetedhéthatárban szükségeltetik múzsa, előolvasó barátok, egy kedves ajánlás és egy befogadó szerkesztőség. Kész team munkálkodik a háttérben ahhoz, hogy én elhiggyem magamról, hogy képes vagyok jól írni. Köszönöm!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Merengés”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés