– avagy a hétköznapi szuperhősök –

Volt egy kishős, neve Balázska,
hátán húszkilós volt a táska.
Tesicucc, uzsonna,
plusz húsz könyv: fél tonna,
bárhol járt, megrepedt a járda.

Eszti nagy hős, született Tatán,
egésznap lóg a Facebook-falán.
Suliba – még ilyet –
telefont nem vihet,
most offline van, ha nem is lazán.

Volt egy kishős, a neve János,
ásítása elnyelte a várost.
A nyáron – képzeld el –
csak délben ébredt fel,
őszi reggel ezért volt álmos.

Volt egy kishős, a neve Félix,
kérdezték tőle, mennyi a Z, X,
azt mondta, nem tudja,
ő inkább futkosna,
de délre visszajön: ez még fix.

Egy szuperhős a Klaudia,
mert négy nyelven kell tanulnia.
Különórán táncol,
hegedül is párszor:
nyárig nem is kell aludnia.

Volt egy kishős, született Győrbe’,
nem beszélt máshogy, csakis Wordbe’,
számolta a pixelt,
ezzel sose viccelt,
fel is vették a kocka-körbe.

(Pécs, 2017. szeptember 1.)

Megosztás

Tweet