A bakonyi sűrű erdő
rettenetes nagy vadon.
Három kismalac élt benne
vidáman és szabadon.
Mindegyiknek külön tisztás,
nádfedeles házikó.
Mindegyik azt énekelte:
a Bakonyban élni jó.
A tisztáson jót játszottak
malacka és társai.
Olyan zajt csaptak, hogy más neszt
nem lehetett hallani.
A tisztás szélén az erdőben
éhes farkas kullogott.
Gyomra korgott, látszott rajta,
hogy nem vacsorázhatott.
Azt hitte, hogy kismalac lesz
a legfinomabb falat.
De a malac észrevette,
s a házikóba beszaladt.
Becsapta az ajtót gyorsan,
bezárta az ablakot.
Az ajtó farkast orrba verte,
ki éhesen elballagott.
A második tisztásnál is
lát a farkas malacot.
Társaival tapsolt, táncolt,
kurjantgattak jó nagyot.
De mire az éhes farkas
elkapná a malacot,
addigra már mindent bezárt:
kéményt, ajtót, ablakot.
A harmadik tisztáson is
zengett a nagy dáridó.
Messze hangzott énekük,
hogy a Bakonyban élni jó.
A farkas itt is pórul járt,
siratja a vacsorát.
Malackák meg táncot roptak
három napon s éjen át.
Hozzászólások