látomás • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

látomás

 

álmunkból mit megfejtettünk
reggelre rendre elfeledtük
alkonyba oltott kikelet
jajongva száll a képzelet
ott fenn köröz majd földre száll
de fészket rakni nem tud már
csak vergődik így hasztalan
és elpusztul egy híd alatt

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS