Féltem, ezt az álmot is elfelejtem,
akár a pólyást, akit tikkasztó hőségben
hagytam a várfokon. Rettegek
megölik a forró napsugarak,
mire a gyerekért oda felkapaszkodok;
a bámész kívülállókat nem érdekli
ki fekszik odafenn,
unokám vagy fiam;
magam akarok maradni
a megbocsáthatatlan bűnnel
magam maradni a fájdalommal
* * *
Négyszáz évet
zuhantam vissza az időben,
jártam sok történelmi korban,
öltöztettek plüssökbe,
arannyal hímzett brokátba,
királynő is lehetnél! –
hízelgett fülembe valaki
nem – nem lehet, régen bevettem
a nagyravágyás elleni pirulákat.
Hozzászólások