Valahogy még nem láttalak Párizs.
Nem hívtál titkaidra Szajnapart.
Elúszó álmokban benne volt az ár is,
s félt körömnyom, mit szajha mart.
Szegény volt kis falum, de tiszta oázis.
Éltem, s valahogy nem lettem szakadt,
csupán apám szavához lojális,
mert ő önmagához mindig hű maradt.
Tudta, milyen mély az élet mocska.
Nem nyelt el se bűn, se bűzös kocsma,
bár így sem jutottam át a tű fokán.
Itt ok halmozódott mindig okra,
s tékozló lelkemet visszafogta,
ezért maradtam hívőként pogány.
Hozzászólások