Néha álmodom – Hajnal Éva
néha álmodom
ilyenkor
sárba pottyant csillagokat szedegetek
letisztogatom róluk a valóság szöveteit
és sorba rendezem mind
felszisszenő fűszálakat fésülgetek
visszarakosgatom a leveleket a fákra
vagy
visszahajtogatom őket a levélrügyekbe
máskor a fák véredényeibe pakolgatom mindahányat
ahol még csak emlék volt valamennyi
ilyenkor fényből szőtt tenyerem poros tócsákat tesz ragyogóvá
és ideálmodlak
éppen rétest sütsz
nagyvonalúan szeleteled hogy mindenkinek bőven jusson
ilyenkor
csupa illat az álmom
igazi nagymamaillat
*
Álmodni kellene – Jóna Dávid
Véletlen volt, ahogy hozzám került
fiatalkorom legszebb sora, így szólt:
„ne keltsétek fel az álmodókat,
amíg álmodnak, addig boldogok!”
Véletlen volt, vagy tán mégsem egészen az,
ahogy ősszel a lombok között surrog
a gesztenye mielőtt a fejedre esik, és ilyenkor jól eltalál.
Ez történt akkor.
Jó volt álomba menekülni, hisz ilyenkor
megvédtem, kimentettem, kiálltam érte,
aztán ébren azt mondtam, nem az én harcom,
Álmomban bátor voltam, határozott, erős
aztán éberen azt mondtam, hogy mérlegelni kell,
és mert felelősségem van, hisz apa lettem…
Azt próbáltam, hogy minél inkább legyek önazonos.
Azóta nem álmodom.
És akkor jött a tisztalelkű, rétes illatú hajnal,
aki nagyvonalúan szeleteli a lelkét,
csillagokat szedeget fel a porból,
s gondolom gesztenyét is,
ezúttal egy olyat,
amelyik korábban épp a fejemre pottyant.
Azt hiszem, hogy álmodni kellene.
Hozzászólások