idei foglyok
fürdenek a porban
lassan elillan
a szalmaszagú nyár
Gaia kertjében
sóvirág nyílik
a fecskék nagygyűlése
csak jelre vár
lelkem velük utazna
ám testem visszatart
metélt szárnyakkal
szállni nem lehet
bár kalitom ajtaja tárva
Ikárosz én már nem leszek
tüzeket gyújtani szültek
mégsem lobbantam lángra
parazsam lassan megkövül
elhamvad minden vágyam
Hozzászólások