Bolond fiú, te, nemhogy zsörtölődnél,
hogy éjszakára nem kaptál lakást,
s a hideg telet most lemérheted
eleven hőmérőként bőrödön,
de kabátodba jól beburkolózva
sétára indulsz. Messze még a reggel…
Ne siess! Minek? Ráérsz. – Nézd, figyeld csak!
Míg sötétben állsz, anyásan rád lehel
meleg fényeiből egy puha csókot
kamaszkorodnak legszebb városa.
Bejárod a rég nem járt utat,
a hosszú séta közben megpihensz, s míg
az elmúlt négy év minden diákcsínyét
eléd hozza egy röpke pillanat,
a múltra emlékezve, sóhajtva fölnevetsz.
Így állsz majd meg – ki tudja, hogy mikor? –
kicsit megtörve, ha majd perced letelt,
visszaintve még a nagy küszöbről,
hol vár majd rád az örök ismeretlen.
Nevetve bár, de mégis könnyesen
barátaidnak még visszasuttogod:
Nagyon szép volt, csak kár, hogy vége már!
Veszprém, 1963. február 5.
Hozzászólások