Lazarev Oleg | Őszülök

Szépirodalom - vers

Őszülök

 

A Nap utolsó sugarait nézve
Éppen nem látlak Téged
Sejteti magát a melegséged
Vándorolok, mint karaváni teve

 

Megérint a melankólikus ősz keze
Elborított az elmúlt idők illata
A mutató megállt, torpant az óra
Nem virágzik, lehullott a gesztenye

 

Erősődő tuja és az avar tömény szaga
A bicikliző tizenéves énem szelleme
Rám mosolyog s én elmegyek Mellette
Magányos sétány üvegetört lámpása

 

Nincsen jövő, a múlttal táncol a jelen
Szürkületi padon nosztalgiázó fantom
Holnap újra visz a semmibe vonatom
Ott lent a fák alatt új gomba terem

 

Madárdal már fáradtan cseng fülemben
Csak ők maradnak már itt hideg telen
Maradok én is, eltakar e fák árnyéka
Belekapaszkodva a bús szeptember karjába

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Őszülök”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés