A mosolyban ott az eredet,
és persze maga a lélek,
Üde szülőanyja a szeretet,
mely nélkül megfakul az élet.
Lehetne fülek közt a véglet,
ahol a griblinek bája van,
a fintort látod, de érzed,
ott nincs mosoly, és fáj a VAN.

Figyelni kell a nyílt szemeket,
ha nincs bennük rémület,vétek,
szinte árasztják a meleget,
mint boldogságot az ének.
Amikor már nyomasztják tétek
az elmét, s a remény tárgytalan,
befészkeli magát a FÉLEK,
ott nincs mosoly, és fáj a VAN.

Ahol kényszer játszik szerepet,
ott grimasszá torzítják évek.
Nem látni arcon hegeket,
vidámmá kente mékap réteg.
A máz lassan ölő méreg.
Üres fészek a test, társtalan,
csak száraz tojáshéj a lényeg,
ott nincs mosoly, és fáj a VAN.

Hercegem!
A mosolyt meg nem veheted,
röhöghetsz is, de az bájtalan.
Kereshetik sokan kegyedet,
a hamisnak nagy ára van!

Megosztás

Tweet