Bozont külföldre utazik
Némi anyagi áldozat árán, ha tehetjük külföldi útjainkra Bozont velünk jön. Télen Filzmoosba utazunk, nagyképűen azt mondjuk, hogy síelni megyünk, de a valóság az, hogy kirándulunk és sétálunk a hegyekben. A családunk szélesebb köre is részt vesz ezen a kiránduláson, így tizenöt-húsz fővel utazunk együtt. Hosszú az út, de most már profi utazó Bozontunk is kibírja az utat. A szállodában egy földszinti szobát kapunk, ahol az ágyunk közelében törzshelye van Bozont kosarának. Bozont nagyon élvezi a ritkán látott havat, ha szalad a hóban úgy néz ki, mint egy fekete lüktető ágyúgolyó. A szállodánk pályaszállásnak minősül, sok felvonóval lehet felmenni az 1600 méteres hegytetőkre. Bozontot a felvonóra való felszállásnál ölbe vesszük, és ő kíváncsian nézi a mind mélyebben fekvő völgyet. Csodálatos a táj odalent, és amikor a sok sétaút valamelyikén elindulunk, Bozont boldogan rohan mellettünk, szaglási ingerét bekapcsolja, és minden számára érdekes pontot megvizsgál. A Hütte mindig tele van, az emberek isszák a forró teát, a forralt bort, továbbá a hatalmas teraszon napoznak. Bozont is élvezi a napsütést.
Általában a teraszon megjelennek a kutyás családok, és farkcsóváló kutyájuk jelzi, hogy észrevették, és örülnek Bozont látványának.
A porhó a kedvenc Bozont számára, rohan és szinte szántja a havat. Érdekes lenne megtudni, hogy vajon észre veszik-e a kutyák a táj fenséges szépségét. Ezt nem fogom megtudni, de úgy gondolom, hogy számukra is nagy élményt jelent a távoli hegyek látványa, és a szikrázó napsütés.
Az emberek és a kutyák kifáradva érkeznek vissza a felvonóhoz, és rövidke sorba állás után megyünk vissza a szállásunkra. Egy ilyen túra után mélyen alszunk mi is és a barátunk, Bozi is elfekszik.
Érdekes, hogy ő mennyire kedveli a társaságot, először tartózkodó ilyenkor az emberekkel, de elég egy labda és akkor elemébe kerül, és boldogan játszik. Az általa kiszemelt emberekkel közelebbi kapcsolatot alakít ki, és még egy-egy nyalintást is nagystílűen szolgáltat. Általában szeretik őt, de némely ember fél a fekete színétől.
Bizony ilyenkor visszaköszön a gyerekkori emléke, amikor egyedül vitték haza a kutyamentők, mert valahogy – talán babona miatt – a fekete színtől az emberek képzeletében az ördög jelenik meg.
A szobánk ablaka a ház – a hotel – kertjére néz, Piri egy öt-hat lépcsőből álló résznél játszik vele. Bozont fáradhatatlanul rohan a labdák után, és vagy a földön vagy a levegőben elkapja, üget vele vissza, és leteszi Piri lába elé.
Sokszor előfordul, hogy ha nem dobják neki a labdát, úgy felviszi azt a lépcső tetejére, és az orrával meglöki, és ha legurult, utána szalad, felhozza, és újra rohan fel, hogy megismételje a produkciót. Ilyenkor mi önfeledten élvezzük a játékos életkedvét.
Sokszor beszélünk arról, hogy több mindenre meg lehetne őt tanítani, de nem akarunk cirkuszi kutyát nevelni belőle. Vannak megmagyarázhatatlan dolgai:
Egy példa: játszik a labdával, a szájába veszi és lefekszik vele. Odamegyünk hozzá, és mondjuk: – Bozont, add oda a labdát! Ő ide-oda gurítja, visszahúzza és bekapja. – Bozont, kérjük a labdát! – de Bozont nem adja. Erősen a szájába tartva félti a kincsét. Ha tovább kérjük, váratlanul az orrával megpöccenti, és úgy néz, hogy azt olvassuk le a tekintetéről: – Nesze odaadom, nem vagyok irigy!
Sok mindent megért, és tud Bozont, az ismétlődő eseményeket várja, szinte megköveteli. Az esti mosakodás megkezdésénél bejön a fürdőszobába, távolról figyeli, hogyan tisztálkodunk, majd ha elzárjuk a csapot feláll, és mint aki jól végezte dolgát eltávozik.
(Következő rész: jövő kedden)
Hozzászólások