Sorsomat láttam a gyámoltalan öregek
tekintetében, tétova lépteikben,
támasz után tapogatózó kezükben.
Sorsom néz vissza rám a hajlott
hátú nénikék félelem-szántotta
arcáról, fehér hajáról, riadt tekintetük
nyomán, ahogy előttem állnak,
ki nem mondott kérdéseikből,
melyekre választ nem ad nekik
senki sem: mi lesz velem, mi lesz velem?
Hozzászólások