Egy kiadó fricskája
Kortárs magyar regény. Borítón egy feltartott középső ujj. Ezt azért mégsem olvasnám a buszon. Levettem a védőborítót. Mi volt alatta? Egy újabb feltartott középső ujj!
4-es metró
Tudtam, vezető nélkül közlekednek. Rohanok a peronon, át a tömegen, hogy a szerelvény legelején szálljak fel. Sikerül: ott állok közvetlen az első szélvédőnél, remek rálátással a sínre, a pályára. Elindulunk. Hátrafelé. Kiderült, a szerelvény legvégére sikerült felszállnom!
A cserebogár
Vonatozok Pestről Pécsre. A közelemben egy nagymama ül a hat év körüli lányunokájával. A kislány eleven, ugrabugrál, nagyon unja az utat, a nagymama pedig próbál fegyelmezni, közben nagyon várja, hogy megérkezzenek már. Aztán begördülünk egy állomásra közvetlenül egy ritka, de népszerű mozdony mellé. Felcsillan a szemem, miközben a kislány csilingelő, lelkes hangon kimondja a gondolatomat:
– Jé, egy Nohab!
Se köpni, se nyelni… A kis vasútrajongó!
Sztereó
Áll a buszmegállóban. Ázik. Zokni, Adidas-papucs, halásznadrág, hátára vetett pulcsi, felső teste gyakorlatilag félmeztelen. Minden értelemben elázott már. Próbál kommunikálni az esernyő alatt rohanó emberekkel. Eközben mindkét kezében füstölög a cigi. Sztereóban dohányzik.
Apák napja
Az jutott eszembe, hogy apám nem szerette a fagyit. Bárhová is mentünk, kirándulni, vendégségbe vagy csak a városba csavarogni, ő sose evett fagyit. Annál inkább én! Fogtam a tölcsért és nyaltam a csoki-vaníliát, közben naivan azt gondoltam, hogy ha az apám nem szereti a fagyit, akkor egyik felnőtt sem szereti. Akkoriban ilyen egyszerű volt a képlet: gyerek: szereti a fagyit, felnőtt: nem szereti. Miért is lenne másként, számomra apám képviselte a felnőttek világát. Világosan emlékszem, nem is akartam felnőni emiatt, szerettem volna még sokáig fagyizni.
Közben persze felnőttem, egyre többen magáznak, néha – borzasztó pillanatok – lebácsiznak már, de a fagyit mindig szeretem. Úgy látszik megdőlt a nem létező képlet. Mind e mai napig még fogom a tölcsért és nyalom a csoki-vaníliát, közben arra gondolok, ebben sem apámra ütöttem. (A zöld szememen kívül szinte semmiben…)
Hozzászólások