Jégvirág szívében
pattan meg az alkony,
lázító zenévé
szerveződnek hangok.
Vivaldi hegedül
renddé lesz a káosz,
játékhoz életet
követel az álom.
Emeli templomát
örök szövetségnek
mégis mintha múltja
lenne a semminek.
Szépirodalom - vers
Vivaldi
Partnereink
Hozzászólások