a vállamra terített
kabát alatt
halt meg a nyár.
* * *
ködsíró hegyek
látták, amint
a lelkem nehéz
madárba költözött
* * *
nyarakban mérem,
ezért tűnik olyan
rövidnek életem.
(Az időről)
nyakörve rajtam
láncán téblábolok
mögém kerülök megint,
befejezetlenek kísérik nyomom.
Hozzászólások