S. Bálint Mária | Torma Zsófia 119 évvel ezelőtt e napon hunyt el

Népszerű tudomány

Torma Zsófia 119 évvel ezelőtt e napon hunyt el

Bolygónk eddig ismert legnagyobb hatású szellemi forradalma  8-9000 évvel ezelőtt  játszódott le, kiindulópontja a Kárpát-medence volt. Ennek  bizonyítékait elsőként Torma Zsófia tárta fel. Ezek a régészeti  bizonyítékok és néprajzi összehasonlításai rámutatnak Trójával, az Égei műveltségekkel és Mezopotámiával való szoros kapcsolatra. Leleteinek jelentős részét alkotják azok a korongok és cseréptöredékek, amelyeknek írásjelei összekötik a Kárpát-medence átmeneti- és újkőkori, valamint jelenlegi magyar lakosságát. Ezeket  az írásjeleket ma székely-magyar  rovásírásnak nevezzük s ez a magyarság legalább 8-9000 éves Kárpát-medencei jelenlétének bizonyítéka. (Friedrich Klára)

Torma Zsófia (Csicsókeresztúr, 1832. szeptember 27. – Szászváros, 1899. november 14.) magyar ősrégész, Torma József (1801–1864) régész-történész leánya, Torma Károly (1829–1897) régész, országgyűlési képviselő testvére, első magyar – egyik forrás szerint a világ – első női régésze volt.

Torma Zsófia

Szászvárosban telepedett le, Hunyad vármegye csigatelepeit kezdte tanulmányozni, amikor Vén András ottani református tanító javaslatára Tordos őstelepét kezdte ásatni, meglepő felfedezésekre jutott. Ezt a Déva közeli Nándor s főleg a nándori barlang őstelepeinek kutatása követte. Téglás Gábor külön füzetet írt leleteiről. 1876-ban külföldi tanulmányutakat tett, kétszer is részt vett a német antropológusok gyűlésein, ahol kiváló szakemberekkel konzultált, főként a szimbolikus díszítésű edények jelentőségéről. Első felolvasásait az Erdélyi Múzeum-Egyesület, majd az 1881-ben Déván létrejött Hunyadvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein tartotta és e két társulat évkönyveiben közölte értekezéseit. 1899-ben királyi engedéllyel kapta meg a kolozsvári egyetem bölcsészdoktori oklevelét. Részt vett a kolozsvári múzeum megalapításában s tagja volt számos antropológiai és régészeti egyletnek.

Tudományos munkásságának további fontosabb eseményei:

  • 1876-ban száz leletével vett részt a 9. Nemzetközi Ősrégészeti Kongresszuson Budapesten.
  • 1877-ben a Szebeni Honismertető Egylet tiszteletbeli tagjává választotta.
  • 1879-ben jelent meg első régészeti munkája, a „Hunyadvármegye Neolith (Kőkorszakbeli) telepei”.
  • 1880-ban jelent meg a Nándori  barlangcsoportozatban végzett ásatásának ismertetése.
  • 1880-ban meghívták Berlinbe a Német Antropológusok nagygyűlésére, ahol Schliemann trójai leleteiből is kiállítottak.
  • 1882-ben Németország múzeumait tanulmányozta, Maina-Frankfurtban részt vett a német antropológusok XIII. Nagygyűlésén,  ugyanebben az évben Bécs,  Budapest, Kolozsvár, Nagyenyed őskori gyűjteményeit is végiglátogatja.
  • 1884-ben Torinóból megérkezett Kossuth Lajos első tisztelgő levele.
  • 1889-ben, a német antropológusok bécsi kongresszusa nagy kudarc volt számára, mert még tízen sem rendelkeztek megfelelő előismerettel, hogy néprajzi összehasonlításait megértsék.
  • 1894-ben Jénában németül jelent meg az „Ethnographische  Analogien”, azaz Néprajzi összehasonlítások című munkája, amelyről többen elismerő nyilatkozatokat közöltek.

 

Kutatásait alapossággal végezte, erre szakirodalmi tájékozottságából is következtethetünk.  Leleteit szaktudósoknak is elküldte tanulmányozásra, például a fémtárgyakat Otto Helmnek Danzigba, kémiai vizsgálatra,  vagy a megkövesedett levél lenyomatokat dr. Kurtznak Berlinbe. Ez az alaposság vezetett oda, hogy a világon először alkalmazta a társtudományok bevonását a régészeti munkába, antropológusok, őslénykutatók, vegyészek, nyelvészek, botanikusok, történészek, néprajzkutatók, geológusok, mineralógusok, orientalisták,  művészettörténészek,  numizmatikusok műveit használta fel, vagy leleteket küldött tanulmányozásra.  Ezzel kapcsolatot teremtett az egyes szakterületek között, lehetőség nyílt a műveltségek eredetének tisztázására.  Ez a módszer vezetett oda, hogy megállapíthatta: a tordosi, a trójai, és a legkorábbi sumer műveltség  közös forrásból táplálkozott. Az  „Ethnographische Analogien” című művében vallási, csillagászati,  embertani, írásbeli, nyelvészeti, díszítőművészeti, sőt még táncművészeti összehasonlításokat is találunk.

A komplex, sokoldalú és összehasonlító módszer használata mellett kutatói, tudományos szintre emelte a szaktársakkal való levelezést is. Ehhez legalább három nyelv ismerete és a régészet tudományához kapcsolódó  nemzetközi szakszókincs ismeretére volt szükség. Levelezőtársa volt a már említetteken kívül John Lubbock (1834-1913) angol tudós, aki nemesi nevét lorddá avatásakor a Stonehenge-hez hasonló kőkör helyszínéről, Avebury-ről választotta és a Prehistoric Times című könyvében a Campagnai baltatokot, a magyarsághoz kapcsolható rovásírásos emléket is bemutatja. Továbbá Archibald Sayce (1845-1933) angol nyelvész, sumerologus; Francis Lenormant (1837-1883) francia régész és sumerologus, aki a sumer és az ural-altaji nyelvek azonosságát állapította meg;  Heinrich Schliemann   (1822-1890), aki 1871-ben megtalálta Tróját (a törökországi Hisszarlik dombja alatt). És az, akinek levelei minden mellőzésért kárpótolták, a már 82 éves Kossuth Lajos (1802-1894), aki az ősrégészet iránt is érdeklődött.

 

Milyen volt a világ legelső nő régésze?

Torma Zsófia, okos, szép, nemesi származású, gazdag hölgy volt, akinek 25 férfi kérte meg a kezét, ő azonban a magyar tudománynak szentelte életét. Végtelenül  szerény volt: „… minden dicsvágyat és feltűnéskeltést kerülve gyűjteményem  jelentőségének fontos voltát egyedül abban látom, hogy leleteimet a Maros hullámai elől biztonságba helyeztem, miután más megfelelő gyűjtőre nem akadtak. Tettem ezt annak ellenére is, hogy  az elfogultság és sokoldalú kellemetlenkedés sokak részéről ellenem megnyilvánult és még ma is folytatódik.”

(Ethnographische Analogien)

Nőtársai is nagyrabecsülték. Írásaiban említi  a Szebeni Honismertető Egylet hölgytagjainak magasztaló dicséretét. Heinrich Schliemann régész második feleségével, a szintén régészkedő Sophie-val, Johannes Ranke  német  antropológus feleségével, Annával igen jó volt a kapcsolata. Gazdaságát, háztartását gondosan vezette és irányította, ezt bizonyítják Anna Ranke, a német antropológusfeleség fennmaradt levelei, melyekben  lelkendezve köszöni meg a Szászvárosból Münchenbe ládaszámra küldött, gondosan csomagolt, gyönyörű gyümölcsöket.

A 9. Nemzetközi Ősrégészeti Tanácskozáson, 1876-ban egyetlen nő volt az előadók között. A vicclapok kezdetben gúnyolták a „bogarászó kisasszonyt”, „mígnem apránként hozzászokott a közönség ahhoz, hogy benne a regények nevetséges <kék harisnyás>  figurája helyett a valódi tanultságnak nálunk ugyan kivételes, de hála Istennek azért már itt is örvendetesen sokasodó mintaképét tisztelje és respektálja”. (Téglás Gábor tanítvány, régész)

Kifejezetten asszonytársai számára írt cikket 1896-ban, A Szolnok-dobokamegyei nők ezredévi emléklapjába  „Hazánk népe ősmythosának maradványai” címmel.

Híres volt jótékonyságáról: „… a közjóra irányuló szívnemesség és könyörületesség, a régi magyar nemzeti udvarházak hölgyeinek napjainkban fájdalom már gyérülni kezdő erénye Torma Zsófiában a szó legnemesebb értelmében megszemélyesítőjét  bírta. Az árvák, az üldözöttek, a segélyre szorultak készséges pártfogójaként mindenkinek szolgálatára állott, s Szászvároson, hol annyi család áldhatja ritka szívjóságát, már ebbeli ténykedései is biztosíthatnák neve fennmaradását.” (Téglás Gábor)

Torma Zsófia kezdetben az ásatás fizikai terheinek viselésében állta a versenyt a férfiakkal. Az itthoni mellőzések, írásainak sorozatos visszautasítása, leleteinek lekicsinylése éppen azok részéről, akiket kezdetben legjobban tisztelt, (Hampel József, Pulszky Ferenc, Hunfalvy Pál) a lelkén keresztül törték meg erejét. 1881-ben lemondani kész álmairól, arra kéri Haynald Lajos bíboros érseket, hogy szerezze meg számára Rudolf trónörökös felesége, Stefánia belga királylány mellett a magyar társalkodónő tisztét.  Bár bizonyosan ott is hazája érdekeit képviselte volna a lehetőségekhez mérten, örvendünk, hogy e kiugrási kísérlete nem sikerült, mert legfontosabb felfedezéseit ezután tette, s többek között nem a dákok, hanem egy 3000 évvel korábbi turáni népesség Trójához és Mezopotámiához (ahogy akkor nevezték,  Babylonhoz) kapcsolható hagyatékát mentette meg a pusztulástól. 

Több helyen tulajdonítják Torma Zsófia eredményeit „zseniális női intuíciójának”, ama tény elfogadása helyett, hogy okosabb és szorgalmasabb volt szaktársainál, akiket pontosan harminc évvel előzött meg.  Az ő 1875-ben kezdett tordosi ásatásait csak 1905-ben követte a hasonlóan újkőkori, de írásbeli anyagában szegényesebb Vincsa telep felfedezése Nándorfehérvár mellett.

A régésznő 10 387  darabból álló gyűjteményét az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára vásárolta meg. Nagy vagyonát kutatásaira és jótékonyságra áldozta, így idősebb korában gyűjteményének  már nem tudott új helyet biztosítani, ezért 1891-ben ötezer forintért és 800 forint életjáradékért eladta. Darabszámra több lenne régészeti hagyatéka, de sokan kértek tőle anyagot és ő szívesen küldött mindenkinek.

„Alig merem kérdezni, de mint Ön is tudja, a régészek nagyon szemérmetlenek, hogy kölcsön adhatna-e nekem néhányat ezekből a kincsekből? Szeretném, ha gyűjteményem mellé még volna három bálványom, három csigolyám és az a különös négy oldalas tárgy…”( részlet Francis Haverfield oxfordi régész, történész leveléből)

Zsófia  küldött anyagot, gondosan csomagolva mindenkinek boldogan. Az oxfordi régész úr pedig soha nem hívta meg Oxfordba előadást tartani, mások kihagyták a szakirodalomból, az általa mélyen tisztelt és népszerűsített Heinrich Schliemann pedig sűrű teendőire hivatkozva elutasította, hogy előszót írjon könyvéhez (1882).  Nem tudhatjuk pontosan, de sejtjük, hogy a mellőzés, adakozó kedvének kihasználása női mivoltának szólt.

Egyes források szeretik a románok iránti szeretetét túlhangsúlyozni, amely talán annak tulajdonítható, hogy bátyjának, Torma Károlynak leánya Victor Babes román orvoshoz ment feleségül. Igen valószínű, hogy Babes szédítő karrierjét, amelynek csúcsa, hogy a világhírű német antropológus, Rudolf  Virchow  keze alatt dolgozhatott, Zsófiának köszönheti. Virchow ugyanis a régésznő levelezőtársa, tisztelője volt, élete utolsó évében meglátogatta és együtt járták végig a tordosi Maros partot, az európai újkőkor felfedezésének első helyszínét.

 

https://www.youtube.com/watch?v=DFwTZ-ZLCjU

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Torma Zsófia 119 évvel ezelőtt e napon hunyt el”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés